Idézetek az öregedésről
Mindenki úton van a saját halála felé, akármilyen véget is szánt neki a sors.
Ha nem esik egy tégla a fejedre, ha nem nyelsz le egy szálkát se keresztbe, ha nem fekszel le keresztbe az úttesten, ha nem megy rajtad éppen át az úthenger se még, Mi is leszünk szenilisek.
Az idősebb nők nem akarják beérni a kínálat maradékával. Ha nem vagyok képes olyan pasit találni, aki laza és életképes, akkor csesszétek meg, maradok inkább magamnak, mondják. Akit ezek a nők igazából szeretnének megkapni, az Alec Baldwin. Egyetlen nő sincs New Yorkban, aki ne utasított volna vissza életében már vagy tíz csodás, szerelmes férfit, csak azért, mert túl kövér volt az illető, vagy nem volt elég hatalma, vagy nem volt elég gazdag, vagy nem volt elég akármilyen. Csakhogy azok az igazán szexi pasik, akikre ezek a nők várnak, a húszéves kiscsajokra hajtanak.
Elérkezik az az idő, amikor el kell válni! Az öregek meg a fiatalok nem szoktak együtt maradni!
Ha megöregszünk, nincs borzalmasabb, mint visszanézni fiatalságunkba!
Elérkezik egy nap, és sokak számára korán érkezik el, amikor, mint mondani szokás, vége a mulatságnak, mert akármire néz is az ember, a halált látja mögötte. (...) Igen, egyszerre csak megérti az ember, azt sem tudja, miért, hogyan, s akkor az egész életben mindennek megváltozik a színe. Én tizenöt esztendeje érzem, hogy úgy rágódik rajtam, mintha valami rágó férget hordanék magamban. Érzem, hogy lassanként, hónapról hónapra, óráról órára rombol, mint egy összeomlófélben levő házat. Oly tökéletesen eltorzított, hogy rá sem ismerek magamra. Már semmi sincs meg belőlem abból a sugárzó, friss és erős férfiból, aki harmincesztendős koromban voltam. Láttam, amint fehérre festette fekete hajamat, méghozzá micsoda szakértő, gonosz lassúsággal! Elvette feszes bőrömet, izmaimat, fogaimat, egész egykori testemet - nem hagyott mást, csak egy kétségbeesett lelket, és nemsokára elviszi azt is... Igen, felmorzsolt a nyomorult, csöndesen és irtóztatóan, másodpercről másodpercre lassan lerombolta egész lényemet.
A maga korában jókedvű az ember. Annyi mindent remél, ami egyébiránt sohasem következik be. Az én koromban már semmit sem vár... csak a halált.
Egy ponton túl (...) már nem az a kérdés, hogyan éljünk jól, hanem az, hogy hogyan haljunk meg jól.
Az ifjúból akkor lesz férfi, mikor már kikerüli a pocsolyát, ahelyett, hogy belelépne.
A szépség (...) nem egyenlő a fiatalsággal, akkor tölti be igazi szerepét, ha képes változni, követni az időt.
A könnyedséget is elmossa az idő.
Amikor fiatal voltam, abban bíztam, hogy Riemann hipotézisét majd bebizonyítom. Amikor kicsit öregebb lettem, még reméltem, hogy a Riemann-hipotézis bizonyítását képes leszek elolvasni és megérteni. Most megelégednék azzal, hogy megtudom, létezik ilyen bizonyítás.
Ötvenéves korára a művével készül el az ember, vagy az életével.
Az élet sosem nyújt második lehetőséget. (...) Talán ez az igazi öregedés: hogy egyre világosabban látjuk mindazt, amit nem láttunk meg idejében?
A nőknek csak akkor szabadna szülniük, amikor a saját életüket már jó alaposan élték egy ideig. De hát akkor már megöregszünk, na.
Facebook
Pinterest