Idézetek az öregedésről
Az emberek nem igazán veszik észre a gondozatlan, idős embereket, mintha ezzel letagadhatnák, hogy az óra ketyegésével belőlük is ugyanilyen idős ember kezd a felszínre törni.
Szent György havának tizedik napját megint Elértem, és ővéle hatvannégy tavaszt. Hogy űzik egymást! melly hamar futnak az üdők A semmiségnek tengerébe! benne van Az, amit éltem. Halni kezdődtem, mihelyt Kezdődtem élni.
Nyolcvan év Ritka szép; Hetven év Jó, ha ép; Hatvannégy esztendő: Untig elegendő.
Az öregségben egy a jó: nem kell félnünk, hogy fiatalon fogunk meghalni.
"Őrangyalom" - gondolta az öregasszony. Olyan furcsa gondolat volt, hisz az angyalnak se neme, se kora, ő meg már milyen öreg; fáradt őrangyala lehet neki, vagy az öregek angyala maga is elveszti időtlenségét, és liheg, siheg, míg ott járkál a botorkáló, egyre lassúdó léptek mögött?
Az öregedést el kell fogadni, tiltakozni ellene annyi, mint a természet ellen protestálni.
Nem igaz, hogy megöregszik az ember (...), csak megkövetelik, hogy játszd a szerepet, hogy öreg vagy.
Nagy emberrabló az idő, minden év egy-egy túsznak számít.
Sehol nincs ott az aláírása, nem adta beleegyezését, hogy annyi idős, amennyit az élet ad.
Nem tilthatja meg egy idős embernek, hogy élete alkonyán az emlékek örömére házassági hirdetéseket olvasgasson. Betelepszik a fotelba, szivarra gyújt, olvasgatja az egymást kereső rokon lelkek üzeneteit, és mosolyogva ingatja a fejét, hogy ej, ezek a fiatalok, vagy valami hasonló. Az mindenkinek megnyugtató, ha látja, hogy még vannak, akik nem adták fel, és még próbálkoznak. Jót tesz az öregkori derűjének.
Az ifju emberek szemében láng ragyog, ámde a vén szeme világossággal árad.
Amikor fiatal az ember, nem gondol bele, hogy egyszer majd öreg lesz. Messze van, nem terjed addig a fantázia.
S elnézem hosszan, homályos szemmel, Borús káprázat száll le reám. ...Tűnnek az évek... Megöregedtem... Egyedül lakom ócska szobán. S ím néha erős lépés zaja hallik, Jön egy daliás, ifjú legény, - "Te vagy? Mit adjak? Kávét-e? Kalácsot?" - Tip-top! Öregesen járom körül én. S míg sok vidám csínyjét, nagy küszködését Sorra beszéli, kacagva, vígan, - Reszketve, ijedten suttogom én el: - "Csak lassan, Csak lassan, okosan, Peti fiam!"
Az öregedésben az a legjobb, hogy az ember büntetlenül kimondhat bármit, amit csak akar.
Sokan érik meg úgy az öregkort, hogy észre sem veszik, hogy valójában már nagyon régóta halottak.
Facebook
Pinterest