Idézetek az öregedésről
Ha idősebb vagy, higgy abban, hogy a világ egész idő alatt tanított. Máris jóval többet tudsz annál, mint amiről azt hiszed, hogy tudod. Még nem vagy kész, csupán készen állsz. Egy bizonyos kor felett - mindegy, mivel és hogyan töltötted az idődet - megszerezted a doktori fokozatot az életből. Ha még mindig itt vagy - ha túlélted az eddigieket -, az azért van, mert tudsz dolgokat.
A fiatal és ép férfiak se feltétlenül maradnak mindig azok.
A modem korok embere tovább él, mint amennyi időre eredetileg tervezve lett, s így tulajdonképpen a szavatossági idő lejárta után is használja a testét.
Egy nyolcvanesztendős számára a dolgok már nem megtörténnek, hanem megismétlődnek.
Az ember elérte azt a kort, amikor már nyugodtan meghalhat anélkül, hogy ezzel bárkiben is megbotránkozást keltene.
Egy kor felett minden arc egyforma, mindenki emlékeztet valakire, és senki sem az, akinek látszik.
Az élet benyomások véget nem érő sora, szakadatlan változás és határtalan változatosság. Nem arra születtünk, hogy belefáradjunk, és én sem fáradtam még bele. De mindig is tudtam, hogy egyszer véget ér, hiszen éveim számának dacára én sem vagyok örökkévaló, és nem is volna helyes, ha az lennék.
Dermedt szívvel állok, csak az ágak ingó dércsipkéje sejlik távol; halk zajával a sikló madárnak száll fölöttem édes ifjúságom.
Ha olyan szerencsések vagyunk, hogy a szüleink (...) magas kort élnek meg, akkor észrevesszük, hogy a szerepek felcserélődnek: az apából gyerek lesz, aki a fián keresztül éli ki magát.
Egy nőt nem kell leírni negyven fölött. (...) Azon múlik minden, hogy az ember belül hogyan éli meg a dolgokat, hogyan viszonyul a világhoz, mennyit fogad el saját magából. Ha valaki békében van a világgal, az az arcán is meglátszik.
Tavaszi szél száll, rügy bimbója pattan, Valami kászolódik e tavaszban, Ilyenkor sírnak gyantát fiatal fák, Ilyenkor fáj az elmúlt fiatalság!
Az ember egy életkor után már nem képes lépést tartani a tudománnyal, és észre sem veszi, hogy kinevetik a háta mögött.
Az idő (...) olyan lassan telik, amíg az ember fiatal, idősebb korunkban pedig olyan, mintha röpülne.
Életünknek csak egy kis szakaszában vagyunk fiatalok, mégis úgy tűnik, mintha örökké tartana. Az évek múltán pedig, ahogy öregszünk, egyre gyorsabban halad, így végül a két időszak egyenlővé válik.
Ha hatvanéves leszel, oly idős, mikor szív, ér elveszti már a rendjét, te is rádöbbensz - vendégként időz az ember itt -, porrá esel szét.
Facebook
Pinterest