Idézetek az öregedésről
A természeti népeknél nem biológiai amortizációnak tekintik az öregedést, amivel társadalmi leértékelődés jár együtt, hanem éppen ellenkezőleg: az évek és a ráncok számának szaporodása megbecsülés- és hatalomnövelő gazdagság. A kor nem az élet egyre meredekebb és egyre síkosabb lejtője, hanem a felemelkedés természetes folyamata. A vének bölcsessége felülírja még a törzsfőnökök hatalmát is. Ám az önmagát felsőbbrendűnek képzelő, úgynevezett civilizált világ ezt az ősi törvényt erőszakosan igyekszik megcáfolni. Az öregedéssel együtt járó elmagányosodás - akárcsak a nátha vagy az influenza - az élet természetes velejárójaként, bambán akceptált népbetegségként, alattomosan befurakodott az életünkbe, és lassan teljesen átveszi a hatalmat.
Az ember - mit ember? A nő! - ha ötvenévesen magára marad, akkor annak annyi. Függöny le, a nézőtér kiürül, vége az előadásnak.
Ennyi volt az életem? Ennyi volt a fiatalság? Az ember alig nő fel, fordul kettőt, máris családja van és felelőssége, utána pedig nyomban megkezdődik a visszaszámlálás?
Mi az értelme ennek az egésznek, ha az értéked egyre csökken, és végül elkerülhetetlenül megérkezel az élet kijáratához, amelyen áthaladva mindent, amit valaha szerettél és birtokoltál, elveszítesz?
A színházban minden nap szembesülünk azzal, hány évesek vagyunk. Amellett, persze, hogy ez a világ konzervál is, jó kondiban tart. Ám mindig érkeznek fiatalabbak, évről évre változik, ki milyen szerepet játszhat el. A színészek sokkal jobban szembesülnek a korukkal, mint más emberek.
Az öregedés amúgy is egy aljas folyamat, mert egyik napról a másikra nem veszi észre az ember, hanem időről időre arcon csap valamivel, hogy "Helló, haver! Ha nem vennéd észre, telik az időd!"
A mai szülők 20 év alatt akarják felkészíteni a gyerekeiket az életre ahelyett, hogy megtanítanák őket arra, hogyan tudnak egy életen át alkalmazkodni a változó körülményekhez. És azon sem igen gondolkodnak, mit tesznek akkor, ha a gyerekeik már felnőtt emberek lesznek. Végképp elmúltak azok az idők, amikor csak azért élt és dolgozott az ember, hogy felnevelje a gyerekeit, majd a szó szoros és átvitt értelmében nyugalomba vonult. Napjainkban azok a szülők, akiknek a gyermekei már elhagyták a szülői házat, egyfolytában azon törik a fejüket, mivel töltsék ki a hosszúra nyúlt életet.
A hosszú élet komoly siker, de egyúttal ijesztő kilátás is.
Sokan, amikor az öregedésre gondolnak, a szüleik vagy a nagyszüleik életét tekintik mintának, és hasonló módon képzelik el az életnek nevezett háborgó tengeren rájuk váró utat. De a nagyszüleink és a saját korunk között négy generáció született, és ezek körülbelül 100 éven ívelnek át. Éppen ezért tévedés a javából, ha a szüléink és a nagyszüleink élettörténeteiből akarjuk kikövetkeztetni, hogyan fogunk megöregedni. A mi öregkorunkra már nem érvényesek azok a történetek.
A legsikeresebbek éppen abban vagyunk, hogy egyre tovább egészségesek maradunk, aminek azonban az a következménye, hogy egyre öregebbek leszünk.
A mai idősek azt állítják, hogy az életük megkérdőjelezhetetlen érték, még a legmagasabb életkorban is. Tőlük lehet megtanulni, hogyan öregedhetünk meg úgy, hogy ne legyünk öregek.
Nem azért öregedünk meg, mert élünk, hanem egyszerűen azért, mert "vagyunk". Ez egy egyetemes érvényű elv. A könyvek, a poharak, a rugók és a mosógépek akkor is elöregednek, ha nem használják azokat. Ahogy telik az idő, az anyagban törések keletkeznek, és idővel ezek a tárgyak a legkisebb terhelésre is szétesnek. Ez ugyanaz a mechanizmus, mint amikor károsodások alakulnak ki az élőlényeket alkotó szövetekben, és az emberek megbetegszenek, majd végül a kialakuló rendellenességek következtében meghalnak.
A sors, amely néha katasztrófa alakjában nyilvánul meg, elvileg más természetű, mint az öregedési folyamat, amely belülről rágja a testet, és addig gyengíti, illetve betegíti, amíg be nem következik a halál.
Azért leszünk egyre öregebbek, mert a halál időpontja nem szerepel a DNS programjában.
Az öregedés megelőzhető, de ez nem jelent halhatatlanságot. A halálozási kockázat mindig megmarad, például amikor átkelünk az úttesten, és egy autó halálra gázol bennünket.
Facebook
Pinterest