André Maurois

A házasság alapvető tétele: próbáljunk úgy adni, hogy ne várjunk érte ellenszolgáltatást.

Az ember család nélkül egyszál egyedül van a világban, és a hidegtől reszketve áll.

A fiatalságtól az öregségig olyan lassú átmenet vezet, hogy az ember maga észre sem veszi a változást. Ugyanígy, amikor az ősz követi a nyarat, s a tél az őszt, a természet olyan fokozatosan változik, hogy nemigen tudjuk nyomon követni.

A szerelem jobban elviseli a távolságot és a halált, mint a kételkedést és az árulást.

Megöregedni: rossz szokás. Ilyesmire az igazán elfoglalt embernek amúgy sincs ideje.

Gyakran olyan apróságokon idegesítjük föl magunkat, amelyekkel nem kellene törődnünk, és el kellene felejtenünk... Itt vagyunk ezen a földön, csak néhány évtized az életünk, és sok visszahozhatatlan órát fecsérelünk el olyan bajokon töprengve, melyekre egy év múlva már sem mi, sem más nem fog emlékezni.

Minden, ami egyezik személyes vágyainkkal, igaznak tűnik. Ami nem, attól dührohamot kapunk.

A sikeres házasság olyan építmény, amelyet mindennap újra fel kell építeni.

Ha bizonyos módon cselekszel, szokást formálsz. Ha szokást formálsz, ezzel jellemet teremtesz. Ha jellemet teremtesz, ezzel meghatározod a sorsodat.

Mindenek előtt ne félj! Az ellenség, aki téged meghátrálásra késztet, abban a pillanatban ugyanúgy fél tőled.