Idézetek az önismeretről
Ha úgy áll a helyzet, hogy csak egy kis részét élhetjük meg annak, ami bennünk van, mi történik a maradékkal?
Vannak ihletett perceim, amikor érzem, hogy egy fejjel magasabb vagyok a többi embernél, amikor meglep egy-egy büszke, merész gondolat, lenézni azt a kis környezetet, ahol mozgok, s kilépni három lépéssel előre - közülük, de ez csak egy fél pillanatig tart, azt a földöntúli erőt, mellyel összeropogtatni vélem a félvilágot, azt az erőt, mely talán hazudott, képzelt erő, de mely azért nekem őrületes gyönyör - oszlani érzem a másik percben ama másik érzelem terhe alatt, melynek a kinevettetéstőli félelem (az oka) a neve... és visszalépek két lépéssel hátra.
Nem fontos az, hogy számon tartsanak, hogy az enyémek voltak e szavak, hogy én írtam le épp e verseket, s végképp nem fontos, hogy dicsérjenek!
Ha választanom kellene a testi és a szóbeli bántalmazás közül, inkább egy verésnek tenném ki magam. Annak megmarad a nyoma, így az emberek legalább sajnálnak érte. A szavaktól az ember csak megbolondul. A sebek láthatatlanok. Senki nem törődik vele. A valódi sebek százszorta gyorsabban gyógyulnak, mint a sértések.
Szerettek már mások korábban. (...) De ugyan mit tudtak ők rólam? Mit szerettek, amikor nem tudták, milyen zűrös vagyok valójában? Ha ez szerelem, akkor semmi ahhoz képest, amit én érzek irántad.
A szokásaink építhetnek vagy rombolhatnak bennünket. Amit ugyanis rendszeresen végzünk, az visszahat ránk, és nagyban befolyásolja, hogy milyen emberré válunk.
Ha az identitásodat pusztán a barátokra, a népszerűségedre vagy a facebookos lájkok számára alapozod, megtörténhet, hogy feladod a saját nézeteidet, elveidet, vagy aszerint alakítod őket, hogy megfelelj a barátaidnak. Pedig akár hiszed, akár nem, eljön a nap, amikor nem a barátok lesznek a legfontosabbak az életedben.
A valódi tragédia az, ha valaki soha életében nem próbált a végsőkig küzdeni, ha nem jutott el a teljesítőképessége határáig, ha sohasem talált rá valódi önmagára.
Én nem versengek, de szeretek nyerni.
Visszanézve nem találom magamban az érdemszerző mivoltot. Eldobott kőnek tekintem magamat, amelyik nem lett büszke arra, hogy repül, hiszen eldobták. A Példabeszédek Könyve jutott eszembe: "A harcra a lovat felnyergelik ugyan, de a győzelmet az Úr adja." Ez pontos és szép megfogalmazása annak, hogy vannak tennivalóink, de a dolgok kimenetele nem a mi kezünkben van, nekünk csak a hűséget kell szolgáltatni, hogy Isten a legjobban rendezze életünket.
Én csak úszom az árral, nem zárom be az ajtót. A kulcs legyen nálad. Az, aki tegnap mindent megígért, ledönti holnap a várad.
Mindent el kell veszítened, mielőtt rátalálnál önmagadra.
Az ember fejében nincs elég hely, hogy minden gyász, minden aggodalom, minden rémület mellé odaférjen egy darabka normalitás. Én már rég hozzászoktam, hogy az ilyesmiket sötét pincébe temetem, és megyek tovább.
A méltánytalan vagy oktalan kritika hátránya, hogy az ember süket lesz az átgondolt megjegyzésekre.
Egy folyamatosan fejlődő nő vagyok. Annyira törekszem, mint mások. Tanulni próbálok minden egyes konfliktusból, tapasztalatból. Az élet sosem unalmas.
Facebook
Pinterest