Idézetek az önismeretről
A szívem nagy, de viharvert a lelkem, és a kelleténél mindig nagyobb a szám. De igaz vagyok és soha el nem felejtem, hogy mit tanított az életről apám.
Az ember nem találhatja meg önmagát egyszer és mindenkorra, hiszen az ember változik, minden nap újra meg kell találni a megváltozott önmagát.
Soha nem azért utaztam, vagy keveredtem kalandokba, hogy mások vagy a magam szemében hősnek tűnjek, csak nyugtalan teremtmény voltam, s időnként racionálisan nem megmagyarázható indokok alapján mennem kellett. A luxust nem kerestem, a kényelmetlenségeket mindig elviseltem, mert tudtam, az igazi utazás lehetőséget ad a rácsodálkozásra, a világ elemi dolgainak a felismerésére, kérdéseket vet fel, és kételyeket ébreszt nem csak a látottakkal, hanem saját látásmódunkkal, önmagunkkal szemben is. Végül végképp keresztet vetettem az önzőkre, a törtetőkre, a pénznek élőkre meg azokra is, akiknek a szíve nem volt elég alázatos ahhoz, hogy megszerezzék a jogosultságot az álmaikra és a reményeikre.
Nem tudjuk meg, kik vagyunk, ha nem akarjuk megtudni, kik leszünk.
Milyen különös az élet! Hogy sietünk elidegeníteni magunktól azon sorsokat, melyeket eredetileg elnyerni igyekeztünk.
Tény ugyan, hogy nincsen ember, aki a saját képét ne szeretné látni a tükörből. Csempésszünk a legkomolyabb szónok elé, mikor legjobban fel van lelkesülve, egy tükröt, s tapasztalni fogjuk, hogy az egy perc múlva nem lát többé semmit, mint saját magát a tükörben; annak beszél, annak gesztikulál. Hanem egy nagyítótükörben meglátni az embernek magát, az valami rettenetes látvány. A saját fejét akkorának, mint egy hordó, arcvonásait egy mesebeli óriás számára kitágítva, s az ijesztő szörnyetegben mégis önmagára ismerni. Ez kellemetlen ismeretség.
A naplóírás (...) kísérlet arra, hogy értsük önmagunkat, mélyebbre lássunk önmagunk bensejébe, s hogy e mélységek tapasztalatával egy jobb eligazodásra sarkalljuk magunkat a világ megismerésében.
Nem nősültem meg, mert amikor annyira megszerettem egy fiatal nőt, hogy akár feleségül is vettem volna, túlságosan kedveltem ahhoz, hogy azt kívánjam neki, egy ingerlékeny, zsémbes alakkal kösse össze az életét.
Az az ember, aki még soha nem vizsgálta meg elméjét és lelkét, olyan spontán módon tud cselekedni, ami nekem nem adatott meg.
A nagy vállalkozások sikere jórészt attól függ, hogy az ember ismeri-e saját hibáit és erényeit.
Megpróbálni definiálni magad olyan, mint beleharapni a saját fogadba.
Őrizkednünk kell attól, hogy saját magunk jelentőségét túlbecsüljük.
Önismereti törekvésünk nem csupán magánügy, és már csak azért sem zárkózhatunk el a többiek véleménye elől, mert szükségünk van rá. Nézetünk kiegészíti önmagunkról alkotott képünket, segít látni mindazt, ami vakfoltunkra esik.
Legbelül mindig megmarad benned az a rész, amelyhez soha senki nem férhet hozzá. Az vagy te. Te saját magad vagy, és benned egy egész világ él. Az lehetsz, ami csak akarsz. Az lehetsz, aki csak akarsz.
Az igazi ínyencek mindig a nagy halra várnak. Vagy inkább a nagy vadra. Én is ilyen voltam. A legjobbat akartam. S legtöbbször szinte mindig meg is kaptam. Vagy megkaphattam volna.
Facebook
Pinterest