Idézetek az önismeretről
A régi barátok és a testvérek olyanok, mint a torz tükrök, az ember időnként rájuk pillant, meglátja magát, és megállapítja: ez a tükör bizony már nem a régi.
Egy fiatal lélek nem lenne (...) képes a teljes lemondásra. Minden fáradt untsága összevéve sem elég hozzá, hogy legyőzze magában az újrakezdés heves vágyát. Sokáig nem ismertem fel a bennem rejlő életerőt. Talán meg fogja lepni, de rájöttem, minden önelégültség nélkül, hogy van bennem ellenállás - van erőm - van akaratom. És akkor még itt vannak a szép reggelek és az oly kedves barátok.
A szonettek szerzőinek véleményét leszámítva, a szerelem nem jó tanácsadó. Amikor az embernek gyerekei vannak, nem elég a hit, mert azzal esetleg veszélybe sodorná őket. Vannak olyan dolgok, amelyeket egy anya nem engedhet meg magának. Ha húsz vagy harminc lettem volna, és nincs gyerekem, talán képes lettem volna vakon, feltétel nélkül szeretni. De már nem.
Mindig beleképzeltem másokba mindenfélét, és így olyan valakinek a szeretetére vágytam, aki valójában nem is létezett. Az viszont, hogy igazából milyenek az emberek, nem érdekelt. Nem tudom, milyen az, ha valakit úgy igazából ismersz. Érted? Nyilván milliószor csalódtam emiatt, legyen szó barátságról, vagy épp pasikról. Ami nem is csoda, hiszen nem a valóságra figyeltem, hanem az elképzeléseimet akartam ráerőltetni az emberekre.
A belső realitás teljes tagadása elképzelt emberhez vezet.
Vannak emberek, akiknél a testük átveszi az irányítást az életük felett. A test igényei, sürgető szükségletei diktálnak. Fogalmuk sincs róla, hogy jószerivel beadták a kulcsot.
Semmihez sem konyítok, ami fizikai szempontból egyáltalán javítana az élet minőségén. Még a befagyott vízvezetéket se tudom rendben hozni a házamban. Egyedül ahhoz értek, hogy azt mondjam, tessék, így lehet újszerűen szemlélni valamit. Lehet, hogy másnak az csak egy felhő, de nézzenek oda, nem olyan, mint egy elefánt? Az emberek pedig hajlandóak fizetni, hogy megmutassam nekik, mert ők maguk már teljesen elveszítették ezt a képességüket. Ezért fizetik az írókat és a képzőművészeket, csakis ez ad létjogosultságot nekünk, a súlyhatár fölötti poggyásznak. Madárka vagyok a civilizáció hátán.
Személyiségünket tapasztalataink fűszerezik, az enyémbe pedig alig egy csipetnyit szórt az élet.
Istent csak akkor pillanthatod meg, lelked mélyén, ha az embert, aki vagy, alaposan megismered. És először tanújává válsz önmagadnak.
Az ember időnként látja megrögzött gondolatainak hibáját, de aztán továbblép, és mindent úgy hagy, ahogy volt. Lehet, a kényelme miatt, lehet, a gyávasága miatt (...), de az is lehet, hogy a másik érdektelensége miatt.
Nem sok jelentősége van, hogyan látjuk magunkat, az a fontos, mások hogyan látnak minket.
Persze, nem jó folyton csak menekülni, De megállni még egyedül nem merek. Segítség kéne, ugyanúgy, mint régen, Mikor fiatal voltam, vagy egészen kis gyerek.
Mindig csodáltam a színészeket, akik minden nap nézik magukat az öltöző tükrében. És látják benne azt, akik - és azt, akik lenni szeretnének.
Az ember akkor születik meg valóban, amikor mint megismerő alany önmaga tudatára ébred. Tehát lényegében öntudat. Az öntudatnak, hogy állítsa önmagát, meg kell különböztetnie magát attól, ami nem ő.
Nagyon nehéz egy tökéletes családban felnőni, amikor az ember nem tökéletes.
Facebook
Pinterest