Idézetek az önismeretről
Magamról: nem vagyok több, mint bárki más. Felejthető epizód, anyaghiba, apró hasadék a világ szövetén.
Néha az egyetlen dolog, amit megváltoztathatunk a világon: saját magunk.
Maffiózó vagyok, drágám! c. film
Nem kell megadott dolgokat tenned ahhoz, hogy népszerű lehess. (...) Csak add magad, és legyél tisztában vele, hogy ki vagy.
Bármit is teszek, azért teszem, mert én meg akarom tenni, és mert az teljesen, 100%-ig én vagyok.
Félkész a tervem, úgy bolyong bennem, akár egy eltévedt árnyék, Akit félholtra vertem, hát most szerencsétlentől mit is várnék.
Gyűlölöm a tetoválásokat. Csak az tesz magára jeleket, aki nem tudja, hogy kicsoda. Igaz, senki sem tudhatja igazán, hogy kicsoda, ezért inkább úgy fogalmaznék, hogy az teszi magára, akit nem is érdekel, hogy kicsoda.
Mintha két ember lakott volna benne; az egyik az igent mondta: a világot csak a rend alapján lehet berendezni; csak ami kiszámítható, elemezhető, értékelhető, az ér valamit. A másik élénken tiltakozott: a világ csak hangulat, a felületi szépségek, kellemességek, ízek, illatok maradnak az emberben, a többi hiábavaló küzdelem, a lökdösődésben, a harcban kicsorog ujjaink között az élet. Kapcsold ki hát a logikát, oldódj fel a létezésben!
Mi történt velem? Hogy lett belőlem ez a két lábon járó önellentmondás? Emberekkel körülvéve egyedül érzem magam. Azt állítom, hogy nem vágyom másra, csak hogy normális lehessek, és mikor kóstolót kapok belőle, milyen is az, azt se tudom, mihez kezdjek vele. Már nem tudom, hogyan viselkednek a normális emberek.
Én soha egyetlen férfin sem tudtam önerőből túltenni magam. Ehhez mindig csapatmunka kellett. Kellett egy új férfi, aki miatt szenvedhetek, csak akkor tudtam túltenni magam az előző okozta fájdalmon.
Az élet nem csak társadalmi szereplés, magánszereplés is. Magánügy. Magánélet.
A dolgokat nem olyannak látjuk, amilyenek. Olyannak látjuk őket, amilyenek mi vagyunk.
Idegen szerepet játszik, Ki a tükörképévé válik, Hazudik mind, ki fél belátni, Az ösztön az egy, mi sosem ámít.
Mindannyian félünk, de ez még nem ok arra, hogy elfussunk.
Néha mélyre kell ásnod, hogy megleld, amit keresel.
Holnaptól félsz, a mától mit remélsz? Ha a tegnapban élsz, másod sincsen, csak a remény. Múltban az okok, jövőben a vágyak, jelened a tükröd, de gyáva vagy, hogy lássad!
Facebook
Pinterest