Idézetek az önismeretről
Nem nagyon vagyok annak a híve, hogy megismételjem önmagam, bármiről is legyen szó. Úgy gondolom, hogy az a művész, aki nem előre felé halad, az visszafejlődik sajnos.
Úgy ismered meg magadat, hogy belepottyantod magadat a legkülönbözőbb helyzetekbe, és megfigyeled, mi lesz. Ez nem munka, ez játék. Én remélem, hogy halálomig fogok így játszani.
Nem magamban vagyok, magammal vagyok. Beszélgetünk, vitatkozunk. Milyen értetlen az a másik: csodálkozunk.
Külső maszkot egyrészt azért viselünk, hogy a külvilág elfogadjon bennünket - másrészt azért, hogy a benső, valóságos lényünket elrejtsük mások elől. (...) A baj az, ha nem tudod, hogy maszkot viselsz. Azt hiszed, ez a te valódi arcod.
Nem kétlem, akkori magam Énhozzám méretett, De mostan ügyetlenül áll, Kinőttem énemet.
Szinte hihetetlen, hogy egyeseknek sikerül hűnek maradni megérzéseikhez, annak ellenére, hogy a társadalom által megszabott utak és lehetőségek ezt cseppet sem könnyítik meg. Kevesen vannak azok, akik elszánják magukat egy látszólag irracionális, mégis fontos lépésre, hogy megtalálják önmagukat, még ha át is kell értékelniük mindent, amit korábban gondoltak.
A félelem leszűkíti az életemet, a vágy kitágítja. Ez egy állandó harc, nem lehet megmenekülni tőle. Néha azt tanácsolom valakinek, hogy kövesse a legnagyobb félelmeit, használja őket iránytűnek, és azért is abba kezdjen bele, amitől a legjobban fél. Azt gondolom, a legnagyobb félelem bújtatja a legnagyobb izgalmat. Tulajdonképpen csak az izgalmas, ami veszélyes.
Meg kell hogy legyen a lehetőséged rá, hogy más-más emberekkel más-más személyiséged lehessen, mivel ezek a személyiségek mind benned vannak valahol.
Mindegy, meddig menekülsz, végül ott kötsz ki, ahol minden elkezdődött: önmagadnál.
Amíg az ember nem lát bele mások életébe, addig a sajátját sem látja reálisan.
Hányféle arcot viseltem, amíg saját arcomat megtaláltam!
Ismerd ki magad, tudd, hogy mi tartozik hozzád, és csak abban a valamiben élj, mert az fog boldoggá tenni. Más cél pedig nincs. Csak az, hogy megtaláld a helyedet, hogy addig menj, amíg azzá nem válsz, akivé válnod kell. Ugyanis mindenki okkal érkezett ide, mindenkiben van valami, amit edzeni kell. Megmozgatni, kiismerni, tudni, hogy mi miért működik, és mi az, ami sohasem fog. Az előnyös oldaladat megmutatni, azon dolgozni, mert az fog boldoggá tenni. Téged és másokat is. Szomorkodhatsz egy életen át afelett, ami nem tetszik, de attól nem fog megváltozni, csak depresszívebb leszel. Egyetlen dolgod van: elfogadni magad, szeretni a ragyogást, a csillogást, ami bizony ott van a szemedben, amikor valami boldoggá tesz. Lásd meg, hogy mi az, vedd észre, és csak azzal foglalkozz.
Tudtam magamról, hogy erős vagyok, és talán még azt is - ahogy mondogatták -, hogy bolond, arról viszont meg voltam győződve, hogy legbelül van bennem valami. Lehet, hogy csak megkeményedett szar, de az is több már, mint ami bennük van.
Nincs sebész, aki kioperálhatná a bűnös szívünket, és kicserélhetné egy bűntelenre; nincs pszichiáter, aki önzőségünkből és indulatainkból ki tudna minket gyógyítani. A tudomány, bár csodákra képes, maga is megváltásra szorul, hisz rosszat legalább annyit szabadít a világra, mint jót. Nincs számítógépes program, ami összeszámlálhatná vétkeinket, és aztán kidobna egy biztos megoldást. Még a valaha élt legnagyobb elmék és erkölcsi nagyságok is könnyeket hullattak saját szívük gonoszságai miatt. Mégis van örömhír a világ számára! Van egy jó hír, ami felülmúlja az elmondottakat: JÉZUS MEGVÁLT! Egyedül ő képes erre, senki más.
Mindnyájan töredezett, ügyetlen élményhalmazok vagyunk, szorosan körültekerve, hogy védhető arcot mutassunk a világnak.
Facebook
Pinterest