Idézetek az önismeretről
A stressz próbára teszi a jóságot. Az igazán jó emberek nehéz helyzetekben sem adják föl integritásukat, érettségüket és érzékenységüket. A nemességet talán úgy határozhatnánk meg, mint arra való képességet, hogy a megalázásra ne regresszióval reagáljunk, hogy a fájdalom ne tompítson el bennünket, hogy el tudjuk viselni a gyötrelmeket, és mindez ne tegyen kárt a lelkünkben. Amint azt másutt már megjegyeztem: a szenvedés képessége a nagyság egyik s talán legjobb mértéke.
Hát nem kellemes dolog rájönni, hogy nem egészen azok vagyunk, aminek gondoltuk magunkat?
Az emberek gyengék. A jó lelkiismeret nem elég a helyes viselkedéshez. És bár úgy érezhetjük, hogy tudjuk, mit szándékoztunk tenni, mindnyájan tudjuk, hogy nem úgy cselekszünk, ahogy mi magunk is szeretnénk.
Nehéz így élni kettészakadva két magam között egynek maradva.
Aki soha nincs egyedül, az nem ismeri meg önmagát. És aki nem ismeri önmagát, az fél az ürességtől.
Mindig, amikor új életet kezdek, valóban komolyan gondolom, hogy új, jobb életet próbálok élni, aztán körülbelül egy óra múlva bebizonyosodik a számomra, hogy ez lehetetlen. De az a képesség megvan bennem, hogy legalább elhatározom.
Az egyetlen valódi problémám az életben a saját elmém.
Miért van az, hogy csak a negatív dolgokat hisszük el abból, amit mások mondanak rólunk, még ha számtalan bizonyítékunk is van az ellenkezőjére? Egy szomszéd. Egy fintor. Egy volt szerető. Mindent felülírhat, amit hajdan igaznak hittünk. Különös, de az élet és a szerelem dolgaiban a legrosszabb kritikának hiszünk!
Ha az élet magadra hagy, nem véletlenül teszi. Célja van vele, tanítani akar, segíteni, ugyanis zajban nem hallod meg azt, amit meg kell hallanod - de aki egyedül van, annak kinyílik a szeme, az mindent látni fog. Látni fogja a leckéket, az okokat, és a szívét - a saját szívét.
A jelen, a titokzatos, Tiéd csak mindenestül: Amit magadból most megélsz, Annyi vagy, az vagy mindegész Örökléten keresztül.
Életbevágó emlékezni arra, hogy ki vagy valójában. Ez nagyon fontos. Egyáltalán nem jó ötlet más emberekre vagy dolgokra számítani, hogy majd ők megteszik ezt helyetted, tudod. Mindig eltévesztik.
Mindenkinek csak javasolni tudom, hogy töltsön el minél több időt önmagával. Annyi mindennel vagyunk körülvéve, hogy leginkább azzal az emberrel felejtünk el kapcsolatot tartani, akivel minden pillanatban együtt kell élnünk: önmagunkkal.
Kéne egy mikrofon, hogy elmondjam a világnak, Hogy nem szemétnek születtem, csak a szemekben szilánknak. A jobbik énem én vagyok, a másik elveszett, És út leszek a számodra, ami a fákig elvezet.
A mámor ördöge kegyeskedett átadni a helyét a düh ördögének: az egyik gyarlóság föltárja előttem a másikat, hogy őszintén elundorodjam magamtól.
Nincs kártékonyabb, mint a tévedhetetlen ember. Hiányzik belőle a legtöbb: az önismeret.
Facebook
Pinterest