Idézetek az önismeretről
Az ember minden jel szerint arra lett teremtve, hogy gondolkodjék. Ebben rejlik minden méltósága és minden érdeme. Egyetlen kötelessége, hogy helyesen gondolkodjék. A rend pedig azt kívánja, hogy önmagán, teremtőjén és rendeltetésén kezdje a gondolkodást.
Egy harcot nem mindig az ellenségeink ellen vívunk. Az életben néha önmagunk ellen is küzdeni kell. Ilyenkor pedig dacolni kell a kimenetelével, még ha szakadék is tátong előttünk. Bátran meg kell támadni a következő napot. És ha végül győzünk ebben a küzdelemben, elmondhatjuk, hogy ismerjük önmagunkat.
Ezel - Bosszú mindhalálig c. film
A hátrelévő életetekben minden egyes nap minden egyes másodpercét azzal kell töltenetek, hogy a többiek tudomására hozzátok: muszáj próbára tenni és besulykolni és átvizsgálni és kikutatni a szavakat, amelyek elvisznek bennünket önmagunkon túlra! Kaparjatok! Tapogatózzatok! Ássatok! Higgyetek! Kérdezzetek!
Nem törtem össze, csak csalódtam magamban, Hiába vertek át százszor, így is naiv maradtam.
Nem vagyok beteg, elveszett, csak néha egy-két dolgot... Másként látok, hogy ezzel önmagam lehessek, De nekem is kell egy társ, és hogy igazán nevessek.
Uralmának fenntartása céljából az elme folyamatosan arra törekszik, hogy a jelen pillanatot a múlttal és a jövővel takarja be. Így a Mosttól elválaszthatatlan Lét vitalitását és végtelen teremtőképességét is elfedi az idő, valódi természetedet tehát elhomályosítja az elme.
Az ember képtelen akármit is megtanulni, amíg önmagát nem érti meg.
A bölcs ember tudja, hol húzódik képességei határa.
Nincsenek válaszaim, én is befelé lesek. Odabent se látok mást, csak kérdéseket.
Egy ember valódi személyiségét nehéz kiismerni. Néha még magának az illetőnek is. (...) Legtöbbünknek idővel felszáll a köd, mások számára azonban maradnak megválaszolatlan kérdések.
Számolom a lépteimet, ahogy elrohanok saját magam elől.
A tükörből bámuló idegen Tudja, hogy én vagyok odabenn. Szép lassan megöl, De előbb még meggyötör rendesen.
Alighanem képmutató vagyok, igaz? Nem baj. Ezzel együtt tudok élni.
Azt hiszem, mindig is ez volt a bajom. Mindig többet vártam, mint amennyit kaptam.
Van az az egyik, aki Te vagy. És ott van az a másik, Ki saját magadnak láttat téged mások szemével, Ő az, aki meghal éjjel, és reggel veled ébred.
Vannak pillanatok, amikor mássá válunk. Mássá, mint amik vagyunk. Csak egy percre, de egész életünkben szégyenkezve tekintünk vissza rá.
Facebook
Pinterest