Idézetek az önismeretről
Minden kapcsolatomban betegesen üldözési mániás voltam, és azzal kergettem el az embereket magam mellől, hogy folyamatosan azt lestem, mikor és hogyan vernek át vagy csapnak be, hiszen engem úgysem lehet szeretni. Aztán meg elhitettem magammal, hogy jó nekem egyedül, közben meg minden este zokogva aludtam el.
Néha csak kívülállóként látod magad igazán. Vagy még inkább akkor, ha valaki mássá válsz.
Hogy ne gyűlölje önmagát az ember, ki kellene jelentenie, hogy ártatlan; ez a merészség megvalósíthatatlan a magányos ember számára; fő akadály, hogy ismeri önmagát.
Amikor félek, szomorú is vagyok, és a szívem egy nehezék, amikor nem félek, jókedvű vagyok, s a szívem egy buborék.
Mindig lesznek olyanok, akik a neved meg a felmenőid alapján akarnak megítélni, de ne hagyd, hogy mások döntsék el helyetted, ki vagy. Döntsd el te magad.
A figyelmem talán gyakrabban kalandozik el a kelleténél, (...) mégis azt hiszem, épp ez az oka annak, hogy soha, semmi nem tud igazán depresszióssá tenni és elkeseríteni.
Ha féltem is, a helyemet megálltam - születtem, elvegyültem és kiváltam.
De ha lemegy a nap, már nem nagyon ismersz rám. Becsukott szemmel zuhanok a fény után. S míg a pohárban el nem olvad a jég, addig egy kicsit megint olyan leszek, mint rég.
Nekem pihenés, ha két végéről égetem a gyertyát. Nemcsak az öröm éget. Hanem a szakadatlan munka, a szakadatlan házasság vagy a szakadatlan vágy.
Nehezen értjük meg, hogy kiválóbbak lehetünk sok mindennél, de ez nem jelenti azt, hogy kiválóak vagyunk.
A gondolat akkor vonz, ha van sava-borsa, ha eredeti, új és felületes.
Az akarok lenni, amivé az élet tesz, nem akarok tapasztalatot csinálni az életemből. Én vagyok a tapasztalat, az élet formál, az élet irányít.
Boldog vagyok vagy boldogtalan? A kérdés nem fontos. Fellobbanva élek. Dolgok várnak rám, emberek, bizonyára én is várok rájuk, minden erőmmel, minden szomorúságommal áhítom őket.
"Megvetem az értelmet" a valóságban azt jelenti: "nem bírom elviselni kételyeimet".
Az élet rövid, és bűn elvesztegetni az időnket. Egész nap az időm vesztegetem, a többi ember mégis igen tevékenynek tart. Ma megpihenek, és szívem találkozóra indul önmagával.
Facebook
Pinterest