Idézetek az önismeretről
Született szórakoztató vagyok: amikor kinyitom a hűtőt és felgyullad a fény, rögvest dalra fakadok.
Sokszor belenézünk a tükörbe, oké, rendben, és már szaladunk is tovább. Ritka az a pillanat, amikor tényleg magunkat látjuk. Könnyen eltűnik a lényeg. Én ezt nem szeretném. Én nem ezt szeretném. Arra törekszem, hogy megfeleljek magamnak. Annak, aki valójában vagyok.
Az önirónia és az önismeret szavak közt van egy erős kapcsolat. A fejlődéshez, a belső erőforrásaink felfedezéséhez ugyanis az önirónia éppannyira elengedhetetlen, mint az önismeret.
A boldogságot csak következetesen lehet elérni, ha önmagamra fel tudok nézni, és a másik is felnéz rám.
Viselkedésünk alapja lehet kemény szikla vagy ingoványos mocsár, de bizonyos határon túl számomra ez az alap már nem létezik.
Bár nekem is olyan jó szívem volna, mint az anyámnak. Ő mindenkiben meglátta a jót. Én viszont olyan rosszindulatú vagyok, mint egy kígyó, ha övsömörje van.
Nyomoru ész, Ki fénynek hirdeted magad, Vezess, ha fény vagy, Vezess csak egy lépésnyire! Nem kérlek én, hogy átvilágíts A másvilágnak fátyolán, A szemfedőn. Nem kérdem én, hogy mi leszek? Csak azt mondd meg, hogy mi vagyok S miért vagyok?...
Azon tűnődtem, mikor voltam utoljára teljesen rendben magammal. Egy örökkévalósággal ezelőtt, talán még gyerekkoromban. Most meg olyan bamba voltam, olyan közönyös, sosem aludtam rendesen, de sosem voltam teljesen ébren sem. Legfeljebb félig éber. Veszélyes állapot: az álom és realitás közötti világ foglya vagy. Minden lehetséges és semmi sem valóságos, és a végén rájössz, hogy elvesztegetett idő az egész.
Minden emberben, vagy majdnem minden emberben benne rejlik a bármilyen barbárságra képes szörnyeteg. A körülményeken múlik. (...) De persze azt gondoljuk, ez csak másokra vonatkozik, ez velünk nem történhet meg. Az egyik legveszedelmesebb dolog, hogy az emberek azt hiszik magukról, hogy jók, és nem képesek gonosz tettekre. Pedig szinte mindannyian képesek vagyunk barbárrá válni. Ezt kell tudatosítanunk magunkban, így lehet esélyünk elkerülni, hogy valóban azzá is legyünk.
Nem szeretek a múltba nézni. A jövőbe nem tudok. De a jelenben élek, és ez megvéd a bánattól.
Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
Egész életemben azon voltam, hogy az életet fikcióvá változtassam, hogy a valóságot távol tartsam magamtól.
Abban talán nem vagyok biztos, hogy mi érdekel valójában, de hogy mi nem érdekel, abban egészen biztos vagyok.
Én nem bánom ha meg is döglök annyira nem szeretem magam, hogy dolgozzak.
Ha valaki megtalálja önmagát, olyan palotába jut, amelyben élete végéig méltósággal lakik.
A mások fölött ítélkező ember nem tudja magáról, hogy a saját fölényét akarja érvényre juttatni.
Facebook
Pinterest