Idézetek az önismeretről
Azt hiszed, szabad vagy? Hát nem. Neked olyan, hogy szabad vagy: nincs. Mögötted van egy akarat, ami, akár egy titkos szervezet vezérkara, utasításokat ad. Az idegpályákon és az ereken lohol a parancs, és te engedelmeskedsz, mert nincs más választásod.
Ami engemet illet, elegem van azokból az emberekből, kik meghalnak egy eszméért. És nem hiszek a hősiességben, mert tudom, hogy az könnyű dolog, és rájöttem, hogy gyilkos. Engem csak egy dolog érdekel: élni és meghalni abban, amit szeretünk.
A "lakni a testet" annyit jelent, hogy belülről érzed a testedet, érzed az életet benne, és ily' módon rájössz, hogy fölötte állsz a külső formának. Ám mindez csak a kezdete annak a belső utazásodnak, amely egyre mélyebbre visz a hatalmas nyugalom, a csönd és a béke birodalmába, ami egyúttal az órási erő és a vibráló élet tere is.
Olykor úgy érezte, hogy végzetesen lemaradt az új módikról, tradicionalista volt, a nyitott házasság annyit jelentett számára, hogy a férj és feleség rendszeresen és kölcsönösen fölszarvazzák egymást, és még bőr is van a képükön ahhoz, hogy elmeséljék.
Nem azok vagyunk, akik lenni szeretnénk. Azok vagyunk, akinek a társadalom akar látni minket. Azok vagyunk, akinek a szüleink elképzeltek minket. Senkinek sem akarunk csalódást okozni, óriási szükségünk van rá, hogy szeressenek. Ezért inkább elfojtjuk önmagunkat.
A képességünk, hogy megismerhetjük önmagunkat és a világot is, tesz valóban emberré bennünket.
Mindenkinek találnia kell bűnbakot a világ milyenségéért.
Kezdtem hinni az ártatlanságomban. Császár voltam. Uralkodtam mindenen és mindenkin, rendelkeztem fölöttük (stb.). Aztán rájöttem, hogy nincs bennem elég érzelem, nem tudok igazán szeretni, majd belehaltam, úgy megvetettem magam. Aztán beláttam, hogy a többiek se szeretnek igazán, s csak azt kell elfogadnom, hogy egy kicsit olyan vagyok, mint mindenki. Aztán úgy döntöttem, hogy nem, csak magamnak tehetek szemrehányást, amiért nem vagyok elég nagy, és igenis kétségbe kell esnem, amíg el nem jön az alkalom, hogy az legyek. Másképp szólva várom, mikor leszek császár, hogy aztán ne élvezzem a császárságomat.
Albert Camus
Sok időbe telik mire rájössz nem másokban magadban kell megtalálnod önmagad.
Annyira más a nők és a férfiak szeretete, szerelme, értékítélete! Míg a férfi szerelme mindig a szórakozásról és a pénzről szól, s ezáltal önző, addig a nőé mindig az önfeláldozásról, mert szinte mindig szenved. Persze ezzel sincs baj. Lehet szenvedni, csak az a kérdés, hogy tényleg megéri-e. Én sosem éreztem azt, hogy képes vagyok a saját életemet feláldozni egy olyan kapcsolatért, amiben rosszul érzem magam, vagy nem működik, vagy nem kapom meg azt, amire vágyom.
A lelki természetünk olyan, hogy eleve mindent kihárít. És a nagy tanítók, a jó társak, az őszinte barátok és a jó könyvek ezt nem engedik meg. Odafordítják a tekintetedet, ahol valamit öntudatlanul nem szeretsz magadban. Ezért első reakciód gyakran a felháborodás. Tekintsd jó jelnek, útjelzőnek: valamit nagyon nem akarsz látni magadban.
Abban a pillanatban, amikor az ember el meri ismerni egy valódi vágyát, már van miért élnie.
Nem mindig jártam sikerrel, és nem is voltam mindenben a legtehetségesebb, de mindenbe hatalmas lelkesedéssel vetettem bele magam, ami rengeteget számít. Apám mindig azt mondta nekem, hogy legyek mindenkinél lelkesebb, és akkor boldogulni fogok.
Azért vagyok jó ember, mert tudom, a jó embereknek hogy kell viselkedniük, és utánzom őket.
Az emberek úgy bánnak veled, ahogyan te bánsz önmagaddal.
Facebook
Pinterest