Idézetek az önismeretről
Ha bíráskodás közben valóban a gonosz megsemmisítésére törekednék, ott keresném a gonoszt, ahol valójában fenyeget: saját magamban.
Mivel szükségem volt rá, hogy szeressek és szeressenek, azt hittem, szerelmes vagyok. Másként szólva ostoba voltam.
Nem azt kívánjuk (...), hogy esendőnek ítéljenek bennünket. Csak azt akarjuk, hogy sajnáljanak minket, és megerősítsenek az utunkon. Lényegében tehát azt szeretnénk, ha nem volnánk többé bűnösök, de erőlködnünk se kéne, hogy megtisztítsuk magunkat. Nincs bennünk sem elég cinizmus, sem pedig elegendő erény.
A legnagyobb ellenséged ott rejlik benned, ha azt nem tudod legyőzni, mit sem érnek a sikereid.
Jet Li - Félelem nélkül c. film
Egy vagyok csak, de mégis vagyok én is egy. Nem mindent tudok, de csak tudok valamit én is. És nem tagadom megtenni azt, amit tudok.
A legnagyobb ellenség önmagad vagy. Harcolj vele. Tanulj tőle. Dolgozz rajta. Fordítsd át a negatív energiákat pozitívvá. Külső ellenséggel harcolni könnyű. A legfontosabb a belsődben rejtőző ellenség.
Az én betegségem mindig afféle kegyelmi állapot. Olyan, mint egy hosszú utazás sok országban. Az utazás nagyon fontos, mert anélkül nincs módunk az összehasonlításra. Én higgadtabban tértem vissza a mindennapi életbe, mint ahogy eltűntem, mert azelőtt állandóan arra törekedtem, hogy megnyerjem a marathoni futás minden szakaszát. Ma már tudom, hogy ha nem is vagyok minden részben az első, a végén akkor is nyerhetek.
Engedelmeskedni a tűznek a lehető legkönnyebb, egyszersmind a lehető legnehezebb. De nem árt, ha az ember megmérkőzve a nehézségekkel, néha magába néz. Egyedül ő képes rá.
Veszélyhelyzetben ébredünk legkönnyebben öntudatra.
Önmagamat tönkre csak magam tehettem...
Mindenkiben ott él a gonosz, és ennek felismerése önmagunkban az első lépés ahhoz, hogy szerethessünk valaki mást és megbocsáthassunk neki.
Olyan emberek vagyunk, akik lassan belenyugszanak abba, hogy kik voltunk régen, és próbálunk rájönni, merre megyünk tovább, és hogy kivel megyünk arra.
Olyan eszmékkel élünk együtt, melyektől, ha végiggondolnánk őket, fenekestül fölfordulna az életünk.
Nemcsak az agyunk vagyunk, hanem az is, amivé a környezetünkkel való kölcsönhatás tesz bennünket.
- Már nem tudom, hogy ki is vagyok. Olyan ember, akivé nem gondoltam volna, hogy válhatok. Próbálok jó döntéseket hozni (...), és folyamatosan dühös vagyok. Szánalmas vagyok, és nem tudom, hogy mit tegyek ellene. Csak megbántom az embereket. Azokat, akiket sosem akarnék, de egyszerűen nem tudom irányítani. Már nem tudom, hogy mit tehetnék. - Tudom, mit érzel. Mélypontnak hívjuk.
Facebook
Pinterest