Jean Racine
1639. december 22. — 1699. április 21. francia író
Hogy tudnám őt, kit úgy szerettem, nem gyűlölni?
Önmagamat tönkre csak magam tehettem.
Mindent elveszítettem, de megmaradtam Én; és ez elegendő.
Szemem nem láthatott, szavam nem szólhatott, Testem jégben tüzelt és tűzben vacogott.
Szerettelek hűtlen, mi lett volna, ha hű vagy?
A tragédiának nincs szüksége vérre és halálra. Elég, ha mindent átitat az az eluraló szomorúság, miben a tragédia kedvét leli.
Örömünk rendeltetése nem más, mint hogy megosszuk másokkal.
Ne adj szívet, melyet nem fogadhatnak el.
Szerelemben, uram, mit sem számít az ész.
Eskühöz mindig a hitszegők folyamodnak.
Nem féli a halált, ki élni nem szeret.
S most már hiába van minden igyekezet, Keresve önmagam, magamra nem lelek.
Soha! Gondolt-e rá Felség, hogy mit jelent ez, Milyen iszonyu szó annak, aki szerelmes?
A gyanakvás nagy sziveknek Oly tudománya, amit tanulni nem sietnek.
Mit nem érhet el a barátság s szerelem?
Facebook
Pinterest