Idézetek az önismeretről
Egy évtizeddel öregebbnek érzem magam a koromnál. Túl sokat tudok: láttam, ahogy az emberek kimutatták a foguk fehérjét, mikor kétségbeesettek és önzők, és ettől óvatossá váltam. Tettetni tanulok, mosolyogni és bólogatni, hogy kimutassam nem létező együttérzésemet. Igyekszem olyannak tűnni, mint mások, bár legbelül valami eltörött.
A tükör (...) a megváltozás lehetősége. Az önmagunkba, lelkünkbe és sorsunkba való bepillantás a tükör képében testesül meg. Megváltoztat, és közli a kíméletlen igazságot. Látjuk benne a saját tekintetünket is, és ez a tekintet minket tanulmányoz.
Gondom ontom monoton, folyton mondom konokon, Folyton sokkol modorom, a sok rossz dolgot sorolom. Okolom a sorsom, pedig én vagyok a gyáva lélek, Elméletben felnőttem, de még mindig anyával élek.
Mindig könnyen túlteszem magam a csalódásokon és a negatív gondolatokon. Az élet megy tovább, és minden újabb nap újabb pozitívumot hoz. Néha az embernek egyszerűen csak tovább kell lépnie.
Cápa? Nem, inkább úgy szeretek gondolni magamra, mint egy párducra. A cápa a hátad mögül támad a tudtod nélkül. A párducról viszont tudod, hogy jön, de így is elkap.
Elveszítettem magam, miközben sosem találtam meg igazából. Nagyon elszomorít a tény, hogy milyen sok időt elvesztegettem. Tudom, még nincs késő hozzá, hogy helyrehozzam a dolgokat. Hogy rájöjjek, mit szeretek és ki vagyok valójában.
Úgy érzem magam, mint egy papírlap, amit felkapott a szél, aztán mindenfelé fújdogálta. Győztes vagyok bizonyos szempontból - egy túlélő. Hiszen megküzdöttem a bennem élő szörnnyel, és győztem.
Nekem nincs arcom, nincsenek vonásaim, minden összemosódik rajtam, amíg ki nem festem magam, csak maszkjaim vannak.
Halmozom a halottak halmát? Vagy hámozom az igazak álmát? Vasárnapi festő vagyok. És csak ennyi. Csiki-csuki.
Az önismerethez nem elmélkedéssel juthatunk el, hanem cselekvéssel. Igyekezz tenni a dolgokat, és csakhamar látni fogod, milyen anyagból is gyúrtak.
A társkereső oldalak (...) komoly önismereti tréninget jelentenek. Otthon, a munkában, mindenhol meg kell játszanod magad, kivéve ezeken az oldalakon. Semmit sem kell előadnod: ez vagyok én, kell vagy nem kell, döntsd el! Az alakoskodással szúrjuk el a házasságunkat és a kapcsolatainkat.
Ahelyett, hogy folyton a hibákat keresnénk, lássuk meg magunkban a szépséget. Nézzük magunkat olyan szemmel, ahogyan az őrangyalunk lát minket. Lássuk meg a bennünk rejlő kincset, együttérzést és szeretet!
Ilyenek az emberek... nem egészen jók, és nem egészen rosszak. Nem hiszem, hogy jómagam különösebben becsületes volnék... eddig csak azért voltam az, mert nem kísértett meg semmi.
Akkor is álarcot viselünk, ha magunk vagyunk. Azt az arcunkat öltjük fel, amelyiket legszívesebben látnánk a tükörben.
Ezt az életet, ezt az álmot magam kovácsolom, és csak a képzeletem szabhat határt neki. Ebben az életben egyedül én parancsolok.
Facebook
Pinterest