Idézetek az önismeretről
Nem felejtjük el, és nem is tagadjuk, hogy sebezhetőek vagyunk, és bármikor újra megsérülhetünk, mégis bízunk.
Életem olyan kicsinyes, hogy viszketek tőle, mint egy túl szűk gyapjúpulóvertől.
Nem védem magam, mert az igazat akarom, s aki az igazságot keresi, csak önmagában kezdheti a keresést.
A döntéseinket azoknak az érzéseknek kell vezérelniük, amelyek egyedüllétünk során formálódnak bennünk önmagunkkal kapcsolatban.
Mindannyian képesek vagyunk az ármánykodás olyan szintjére süllyedni, amelyek korábban látszólag elérhetetlenek voltak számunkra.
Az ember nem változtatja meg a természetét, hanem addig csűri-csavarja élményeit, míg ismét hozzá nem alakítja a természetéhez.
Ismerjük meg saját magunkat! Az alaposabb önismeret kellemesebbé teszi az együttélést saját magunkkal.
Ismernünk kell korlátainkat. Mindnyájan vagyunk valamik, de egyikünk sem lehet minden.
Mindenki, akivel életedben találkozol, azt mutatja meg, hogy te ki vagy.
Az idő mindent megváltoztat, még azt is, akik mi magunk vagyunk.
Bármennyire felturbózza valaki a külsejét, belül kell megtalálnia azt a valakit, akit keres.
Ismerjék meg és szeressék magukat a nők, és akkor mások is szeretni fogják őket! Ez a legfontosabb.
A legtöbben (...) nem ismerik saját magukat, mivel újság-tesztekből értesülnek arról, hogy ők milyenek, vagy milyennek kéne lenniük. Pedig csak egy kicsit magukba kellene nézniük...
A színészetet kiváló önismereti kurzusnak tartom, főleg azért, mert egy szerep által újra meg újra át tudjuk lépni a saját korlátainkat. Mert olyan szituációkat is el kell játszani, amivel az életben talán sosem találkoznánk.
Ez a nagyszerű a sötétben: az vagy, aki mindig is voltál, csak nem lát senki.
Facebook
Pinterest