Em Griffin

Ismerjük meg saját magunkat! Az alaposabb önismeret kellemesebbé teszi az együttélést saját magunkkal.

A hasonlóság csupán egyetlen a számos erő közül, amely két embert egymáshoz vonz - de döntő fontosságú.

Az életben a legnagyobb csalódottság valószínűleg a jövővel kapcsolatos bizonytalanságból fakad. Bármit képesek vagyunk kezelni - legyen az jó vagy akár rossz -, ha biztosan látjuk annak bekövetkezését. A nem tudás az, ami megvisel bennünket.

Önbecsülésünk mások kinyilvánított reakcióitól függően nő vagy csökken. A realitásnak kevés köze van mindehhez.

A pletyka mindannyiunkat képmutatóvá tesz. Nyilvánosan ugyan elítéljük a pletykát, mégis belefeszülünk, hogy hallhassuk a legfrissebbeket.

Az önmagunk iránti nagylelkűséggel nincs problémánk. Noha mások erkölcsi felelősségét túlhangsúlyozzuk, önmagunkkal szemben jóval elnézőbbek vagyunk. Hajlunk arra, hogy magunkról a legjobbat feltételezzük, és magatartásunkért a külső körülményeket, másokat vagy szépséghibáinkat okoljuk.

Olykor még a szerető tekintet sem képes meglátni a másik ember teljességét.

Minél nagyobb a fizikai távolság két ember között, annál több időt, energiát és pénzt igényel az együtt töltött idő. A legbensőségesebb barátságok legyőzik ezt az akadályt, ám a legtöbb kapcsolatot már pusztán az erőfeszítések fölemésztik.

Két ember csak akkor kerül közel egymáshoz, ha egymás magánszféráiba hozzávetőleg azonos mélységig hatoltak be. Ellenkező esetben a bensőséges kapcsolat a jövőben lóg.

Az alumíniumból készült szimmetrikus, rózsaszín karácsonyfák tökéletes sorozatgyártmányok, ám nem kifejezetten hívogatóak. Kétségtelen, hogy a kivágott lucfenyő változatainak vannak hátrányai: telehintik a padlót tűlevelekkel, gyantát eresztenek, ami ráragad az ember kezére. De eredeti illatot és melegséget árasztanak, amire a műfa nem képes. Így van ez az emberekkel is. A sebezhetőség jóval megnyerőbb tulajdonság, mint a látszólagos tökéletesség.

Megbocsátani annyi, mint egy lelki operációt végrehajtani. A megbocsátás valamennyi cselekedete maga a megtestesült csoda.

A bűnbánatot nem mutató vétkesnek is meg lehet bocsátani. Nem könnyű, de nem is lehetetlen. Ha nem így lenne, akkor a keserűség batyujának cipelésére lennénk ítélve.

Ha megbocsátunk annak, aki valami rosszat követett el ellenünk, azzal megkíméljük magunkat a keserűség és a sértett büszkeség lehangoló rombolásától.