Alice Hoffman
1952. március 16. — amerikai írónő
Van úgy, hogy a környezetünk pontosan látja sorsunkat, de mi magunk vakok vagyunk, hibák özöne felé botladozunk.
Nincs ajtó, amely minden betolakodást kizárna. Nincs oly erős sánc, gát, sem korlát, amely távol tarthatná az idő sodrását.
Embernek lenni azt jelenti, hogy tudjuk, változik az idő, és benne változnak a dolgok is.
Ami történt, nem lehet meg nem történtté tenni, de ami nem történt meg, az nem történhet meg már soha.
Talán többet lehet megtudni a csendből, mint a beszédből. Vagy talán csak azok tanulnak meg figyelmesen hallgatni közöttünk, akik képesek csendben maradni?
Minden, ami valaha történni fog, meg vagyon írva, már jóval az előtt, mielőtt megtörténne. Semmit nem tehetünk, hogy bekövetkeztét meggátoljuk.
A legigazibb szépség a legkopárabb földön található, és aki nyitott szemmel jár, ott megláthatja Istent.
Azt hihetnénk, hogy lehetetlen bármilyen új dolgot találni a világban; hogy nincsenek már olyan dolgok földön és égen, amilyeneket ember még nem látott soha; hogy nincsenek a maguk nemében páratlan, különös teremtmények, amelyek létrehozásával a természet a fantasztikus és a csoda lüktető pulzusára tapintott. Teljes bizonyossággal állíthatom: ilyen lények pedig léteznek.
Léteznek férfiak, akiknek oly furcsa tulajdonságaik vannak, hogy arcukat el kell rejteniük, hogy háborítatlanul végigmehessenek az utcán, és nők, akiknek vonásaik, külső megjelenésük oly bizarr, hogy életüket tükör nélküli szobában kell leélniük.
A rózsa a szépség netovábbja.
Minden (...) csodálatos teremtményt Isten keze érintett, és minden egyedi, aminek az emberiség a csodájára jár, himnusz közös teremtőnknek.
Vajon az ébrenlét világa álmaim világától milyen messze lehet?
Nem győzünk megbotránkozni, milyen kegyetlenek tudnak lenni az emberek.
A kiváló egészség átlagosnál nagyobb erőfeszítést kíván.
A futás fenntartja egészségünket, lendületünket, táplálja bennünk az életerőt.