Idézetek az önismeretről
Sok út van, amit követhetünk az életünk alatt, de a nagy többség azt választja, hogy követi a csordát a széles és könnyen járható, kikövezett úton, ami csak spirituális középszerűséghez és stagnáláshoz vezet. Az út végén nem hagynak nyomot a létezésük mögött, és egyszerűen feledésbe merülnek. Mint a marhák, követik az előttük álló egyedet, kevés fogalommal arról, hogy mit is csinálnak, és egyenesen besétálnak a semmiségbe. Azért választják ezt az utat, mert ez ajánlja számukra a legkevesebb ellenállást és a legkényelmesebb életet.
Lelki fejlődésünk csak úgy lehetséges, hogy elfogadjuk magunkat úgy, ahogy vagyunk, és megpróbáljuk komolyan élni a ránk bízott életet.
Mit nevetsz? A mese rólad szól, csak a név más.
Ki vagyok én, honnan jöttem, s létezik-e a lélek, S ha egyszer majd meg kell halni, miért pont addig élek? Ki vagyok én, miért születtem, és miért pont itt élek? És miért jutnak eszembe ehhez hasonló kérdések?
Az ember még az életét sem ismeri, hogyan akarja ismerni a halált?
Nem az a tapasztalat, amit átélsz, hanem amit közben érzel.
Vagy én vonzódtam a sötéthez, vagy pedig az hozzám - nem tudom.
Onnan fogod tudni, hogy jól vagy, ha nem találsz senkit, akinek a helyébe' lennél, És bármibe kerül vagy akármi fáj, tudod, hogy élni lehet is, nem csak muszáj.
Az az ember, aki nem járta meg szenvedélyeinek poklát, nem is küzdötte le őket soha.
Nem nekünk vannak titkaink, hanem az igazi titkok birtokolnak minket.
A félelmek mindig nagyon fontosak, mert a lélek rajtuk keresztül akar velünk közölni valamit. Nem az a bátor, aki nem veszi figyelembe a félelmeit, hanem az, aki utánajár a félelme okának.
Facebook
Pinterest