Idézetek az önismeretről
A méltóságot csak ott nyerni vissza, ahol elveszett.
Zűrzavar a világ: vigyázz, magad ne világ légy!
Fogalma sincs, milyen rossz véleményem van magamról - és mennyire nem érdemlem meg!
Gutát kapok azoktól az emberektől, akik békében élnek önmagukkal. Hogy van pofájuk, miközben én intenzíven szenvedek? Szegény én.
Gőgös vagy és úgy mutogatod a jó lelkiismeretet, mint a gazdag fösvény az aranyait. Tudd meg, hogy nincs biztonság az ember számára a földön. Életkor, szerep, tapasztalás, mindez nem számít sokat, mikor az indulat lobogni kezd a szívekben.
Amíg az ember ki nem békül igazi önmagával, addig soha nem lesz elégedett azzal, amije van.
Legtitkosabb könnyeink sosem jutnak el szemünkig.
Ha a gyermek, aki egykor voltunk, ma megkérdezne, mi volt életünk legfontosabb tanulsága - mit mondanánk el neki, és cserébe mire döbbennénk rá mi magunk?
Amint elkezdesz felelősséget vállalni önmagadért, elkezded levetni álarcaidat. Mások megzavarodnak, mert mindig voltak elvárásaik feléd, amelyeknek mindig megfeleltél. Most úgy érzik, kezdesz felelőtlenné válni.
A szállodai tükrök természetüknél fogva lélektelenek, és még homályosabbak attól, hogy olyan sok mindent láttak. Amit visszatükröznek, az nem mi vagyunk, nem az identitásunk, hanem az anonimitásunk.
Nincsenek véletlenek, minden a gondolataidban gyökerezik - abban, hogy mit akarsz és mit tudsz meglátni egy fordulat mögött.
Ne félj a világtól. Csak az ismeri önmagát, aki a világ fölé hajolt egyszer. Látott mélységet, magasságot és nem szédült el.
Csak egyszer némultam el. Amikor azt kérdezte tőlem valaki: "Ki vagy te?"
Mégis csak rajtunk múlik, hogy derék emberekké legyünk-e, vagy hitványak.
Ott mélyen belül a tudatosságot táplálni magunkban, a körültekintő és belátó gondolkodást fejleszteni többet ér, mint bármilyen meditáció vagy ima.
Facebook
Pinterest