Idézetek az önismeretről
Az Álarc összeroppant. Aki mást mutat magáról, mint amilyen, az semmilyen.
Igyekszem vidámságot színlelni, amikor pedig nem vagyok vidám, leplezni a szomorúságomat, hogy ne okozzak bánatot azoknak, akik annyira szeretnek, és annyira aggódnak értem.
A legtöbbször nem azt látjuk, ami van, hanem azt, amit látni szeretnénk.
Nagy erő kell ahhoz, hogy beérjük önmagunkkal.
Ha megbecsülöd azt, aki vagy, észreveszed, hogy a többiek is úgy értékesek, ahogy vannak.
Aki megveti az embereket, önmagát veti meg.
Az ember - ha nem ügyel rá, hogy észre is vegye - önmagának füllent a legtöbbet, és ez vezet el a nyilvánossághoz intézett, a fal adja a másikat hazugságokhoz.
Légy ura indulatodnak, mert ha az nem engedelmeskedik, parancsolni fog.
Akinek látod magad: azzá leszel.
Semmi sem szörnyűbb, mintha az ember egy napon rádöbben: már nem szereti önmagát.
A legjobbat reméljük, de a legrosszabbra számítunk.
Ha elfogadom, hogy ügyetlen vagyok, mert kilöttyentem a kávém a szőnyegre, (...) akkor állandóan pirulhatok. A szégyen veszélye végtelen. De a valóság az, hogy a tetteim nem definiálnak engem. Én vagyok az, aki meggondolhatja magát, és legközelebb vigyáz arra, hogy a kávé ne löttyenjen a szőnyegre.
Aki szeret, annak egyformán képesnek kell lennie elveszítenie és megtalálnia önmagát.
Minél jobban megérted önmagad, annál jobban megérted a világot is.
Egymásért egymás ellen harcolunk, Elvárásokkal szemben Napról napra átváltozunk.
Facebook
Pinterest