Idézetek az önismeretről
Annyi figurát játszottam már el életemben, hogy olykor önmagam kell keresni.
A boldogság egyik titka az, hogy tudomásul vesszük, milyenek vagyunk.
Hogyan várhatod, hogy kezedben kinyíljon a virág, ha egy vulkán izzik szívedben?
Talán jobb is ez így, hogy nincs elég szavam rá, S annak, mit érzek, csak tört részét mondhatom el, Mert egyszer csak ott állnék meztelen szívvel, Azokkal szemben, kik álruhát öltöttek fel.
Néha kinyitjuk a szánkat, és a saját szüleinket halljuk megszólalni, s néha a gyerekeink szájából saját magunkat halljuk.
Ha valaki mindig arra figyel, hogy az emberek mit gondolnak róla, akkor vajon nem felejti el, kicsoda ő igazándiból? Mi van, ha az arc, amit a világ felé fordít, csak egy maszk, ami alatt semmi sincs?
A szenvedély miatt az ember nem tud enni, aludni, dolgozni, megnyugodni. És sokan megijednek tőle, mert amikor megjelenik, összetör minden régit, ami az útjába kerül. Senki nem akarja szétrombolni az életét. Ezért sokan távol tudják tartani maguktól ezt a veszélyt, és képesek fönntartani egy olyan házat, amely belülről már rothad. Ők a tudatosság mérnökei. Mások épp az ellenkezőjét gondolják: gondolkodás nélkül átadják magukat a szenvedélynek, és azt várják tőle, hogy minden problémájukra megoldást nyújtson.
A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz.
Talán nem is attól vagyunk azok, akik vagyunk, hogy mit teszünk nap mint nap; ennél sokkal többet számít, hogy mire vagyunk képesek akkor, amikor senki sem számít rá.
A nyomorból kivezető útnak a fejben kell kezdődnie.
Hazudj magadnak, amíg a hazugság igazsággá nem válik.
Megváltoztatom a világot, a világ megváltoztat engem.
Mondani kell valamit a félig teli pohárról. Azt, hogy mikor mondjuk azt, hogy elég. Lassan elmosódik a határvonal, a szükség és a vágy barométere. Néha csupán csak kóstolót akarunk, máskor meg nem létezik olyan, hogy elég: a pohár megtelik, és mi mindig egyre többet akarunk.
S ha minden gyűlölet kivész belőle, Gyökeresen ártatlan lesz a lélek, És rájön: önmagától Retteg, s örül, magától bátor.
Ha valaki dicsér, légy önmagad bírája, s ne higgy el többet másoknak, mint magadnak.
Facebook
Pinterest