Idézetek az önismeretről
Sohasem vagyunk elégedetlenebbek másokkal, mint amikor önnönmagunkkal vagyunk elégedetlenek. Hibánk tudata türelmetlenné tesz bennünket, és ravasz szívünk kifelé pöröl, hogy elkábítsa magát.
Furcsa dolog, hogy aminek véljük magunkat, az nem vagyunk, s ami lenni szeretnénk, az gyakran a legkevésbé való nekünk. Elméletünk ítél el bennünket, s gyakorlatunk hazudtolja meg elméletünket.
Mindenki csak azt érti meg, amit önmagában is megtalál.
Életmódunkra szokásainknak nagyobb hatalmuk van életelveinknél, mert a szokás eleven életelv, amely hússá-vérré vált. Életelveinket megjavítani, az semmi: annyi, mint könyv címét megváltoztatni. Szokásainkat megváltoztatni, az minden, mert ezzel az élet velejére hatunk. Az élet csak szokások szövedéke.
Tudnod kell, melyik kikötő felé tartasz, mielőtt be akarnád fogni a jó szelet, mely odarepít.
Nem lehet sorsának ura az, ki önmagát nem ismeri.
A tan legfontosabb tanulsága az volt számomra, hogy a világon nincs senki más, aki több szeretetet érdemelne tőlem, mint saját magam.
Az elmúlt napokban azt tanultam meg, hogyan ne bízzak meg másokban. Örülök, hogy nem sikerült. Van úgy, hogy másokban keressük önmagunkat, hogy meg tudjuk határozni, kik is vagyunk, de én szerencsére egyre inkább csak magamban keresem.
Az vált jóvátehetetlenül felnőtté, aki már azon is bosszankodik, amin nevethetne.
Én irtózom attól, hogy hős legyek, vagy szent, vagy bölcs. És az én biográfiámra nem vagyok kíváncsi. Én szeretnék normális ember lenni.
Aki kifelé néz, álmodik. Aki befelé néz, fölébred.
Szemben a tükörképemmel. Rossz nézni. Eltakarom a szemem, ne is lássam. És látom, hogy ő is ezt teszi.
A legnagyobb hatalom: önmagunknak parancsolni.
Az ember fő feladata az életben, hogy megszülje önmagát.
A legelső alkalommal, amikor azon kapod rajta magadat, hogy azt mondod: "Unatkozom", vizsgáld meg, mi történik benned. Ezen kell kezdened, ha meg akarod ismerni tenmagadat.