Idézetek az önismeretről
Rab vagyok a titkok között, melyeket úgy hívnak, hogy: Én.
A levegőre, amit belélegzek, a vízre, amit iszom, nem tűrök el semmilyen ellenvetést azzal szemben, amit mondandó vagyok!
Az önsajnálat olyan, mint gyapjúkardigánt felvenni rekkenő hőségben.
Ha komoly ember lennék, azt mondanám, ne haragudj, amiért ilyen szétszórt, bolondos nő vagyok. De ebből világosan látszana, hogy szétszórt, bolondos nő vagyok, nem pedig komoly ember.
Nem vagyunk (...) különálló, könnyen megsebezhető lények. Gondolataink hatóköre sem ér véget ott, ahol a testünk. De mégis, ha figyelmünk fókuszát a gyengeséget, nyomorúságot ábrázoló önképre fordítjuk - márpedig általában ezt tesszük -, ezzel kizárjuk annak lehetőségét, hogy felismerjük igazi önmagunkat.
Pedig nem rejtőzöm - csak igazában nem vagyok. Cselekszem és szenvedek, mint a többi, de legbenső mivoltom maga a nemlét.
Ha gyakran nézel önmagadba, tudod, hogy a sokféle gondolatod és zavaros érzésed közül a legtöbb nem is a tiéd: idegen programok, alattomos eszmék, erőszakos reklámok, kordivatok, újsághírek, önvédelmi reflexek, önáltatások, vakhitek. Valamennyien egy beteg világ hipnózisában élünk. Amikor először van egy saját gondolatod, az olyan, mint a fölébredés. Az önismeret ott kezdődik, amikor fölismerem, hogy szüntelen hazugságban élek, és önáltatásaimat minden nap és minden órában igyekszem leleplezni.
Nem (...) volt lovagias tőlem szellemi fegyverrel támadni, egy szellemileg fegyvertelen emberre. Próbáltam uralkodni magamon, de nem sikerült. Nagyvonalúbbnak kellett volna lennem és elviselni a hiúságát, de nem tudtam. Néha még a sajátom elviselésére sem vagyok elég nagyvonalú.
Micsoda vad dolgokat képzel az ember, ha kedves önmagáról van szó, és mekkorát téved!
A jó élet kulcsa az önismeret. Azt kell fogyasztani, amit az ember tényleg kíván, és akkor sem csömörünk nem lesz, sem "felesleg" nem képződik. Persze ez nehéz, mert a mai társadalomban a fogyasztással kompenzálunk egy csomó hiányt.
A gonoszsághoz szelíd lejtő vezet, lépésről lépésre, szinte észre se venni. Csak ha visszanézünk, és megpillantjuk a távoli magaslatokat, ahol valamikor éltünk, csak ilyenkor látjuk, mekkora utat tettünk meg.
Mind magunkban hordjuk pusztulásunk magvát, mind magunk után vonszoljuk a történetünket, mint valami rozsdaette láncot.
Hunyjátok be szemeiteket s tekintsetek magatokba. Ha lelketekben nem látjátok támadni az erőnek magját, akkor essetek kétségbe. Mert azt soha többé nem lesztek meglátandók e világon.
Mi magunk sosem, csak az változik, akinek hisszük magunkat.
Star Wars: A klónok háborúja c. film
Nem szoktam megmondani az embereknek, hogy mit csináljanak, ahhoz nem tartom magam elég nagynak. De úgy gondolom, elhagyta a hite, talán ha megtalálja, akkor választ kap a kérdéseire. (...) Aki elől menekül, az nem más, mint saját maga. De azért lehetetlen ez a küldetés, mert az ember saját maga elől nem tud elbújni.
Aki csak kevéssé szenved, legyen büszke és bátor, amennyire kedve tartja, álljon ellene a sértéseknek, dacoljon, vagy fizessen rosszal a rosszért... én nem tehetem. Én érzek...
Facebook
Pinterest