Idézetek az önismeretről
Minden, ami másokban irritál minket, hozzásegít saját magunk megértéséhez.
A gyémánt nem ismeri tulajdon értékét.
Az "Én vagyok" áll minden szereped mögött. És ha - nagy ritkán - igazán mélyről nézel magadba, ez már nem férfi, és nem is nő. Az is csak egy maszk rajtad. Nehéz ezt átélni, főleg amíg fiatal vagy. De ahogy múlnak az évek, egyre könnyebb. Természetes...
Ha néha-néha összehasonlítottam magam másokkal, gyakran voltam büszke és beképzelt, de ugyanakkor gyakran levert és megalázott. Gyakran tekintettem magamat zseninek, gyakran félőrültnek. Nem tudtam osztozni a velem egykorúak örömeiben és életében, emiatt gyakran vádoltam magamat, aggodalmak közt vergődtem, mintha reménytelenül el lennék tőlük választva, mintha az élet el lenne zárva előlem.
Azok vagyunk, akik vagyunk. Elfogadjuk, vagy megváltozunk.
Mindig ilyen voltam, soha nem tudtam beilleszkedni a családomba, de ahhoz, hogy a magam útját járjam, túlságosan gyáva voltam. A sikerhez kevés volt az önbizalmam, de a kudarcot mindig el tudtam kerülni. Sok mindenhez értek, de nem eléggé. Van ambícióm, de az hamar alábbhagy. Engem soha nem szerettek feltétel nélkül, de én sem voltam képes ilyen szeretetet adni.
Szerfölött fontos lenne, hogy amikor látványosan a ráció nevében cselekszünk, alaposan megvizsgálnánk, miféle hiten is alapszik.
Ostoba vagyok, csupán tárgyakra, tulajdonra vágyom. Az én szánalmas életemre. A szaros kis munkámra. A svéd bútoraimra. Még senkinek, egy léleknek se meséltem korábban erről. (...) Hát ilyen mélyre süllyedhet az ember.
Szelíd fény vagyok annak, aki nem gyötör, de gyilkos sugár annak, aki megbánt.
Ha belátod, hogy nem vagy olyan bölcs, mint ahogy tegnap vélted magadról, akkor ma már bölcsebb vagy.
- Miért boldog itt mindenki rajtam kívül? - Mert megtanulták, hogy mindenütt felfedezzék a jóságot és a szépséget. - De miért nem látok én mindenütt jóságot és szépséget? - Mert amit nem látsz magadban, azt rajtad kívül sem láthatod.
A mai napig büszkén vallom, hogy nem nőttem föl. Szerintem a férfiak örök életükben kisfiúk maradnak azoknak, akik szeretik őket. Talán éppen attól férfi egy férfi, hogy sohasem nő be a feje lágya. Hogy semmitől nem fogja vissza magát. Hogy nem cserélgeti a szerepeket, nem nyomja el magában az egyiket vagy a másikat, egyszer apa, máskor férj, színész, szerető. Mindig önmagát adja.
Nekem olyan a meditáció, mint a napi fürdés. Azt, hogy az ember megmossa a testét, természetesnek veszi a társadalom, de fura módon azzal nem foglalkozunk, hogy megtisztítsuk az elménket a zajtól.
Idő kell, hogy az ember rájöjjön, hogy nem a világgal kell megbékülnie, hanem önmagával.
Pénzem nincs, nem imádkozom, mondják, nem voltam sose jó, sírni nem tudok, csak a szó, a szó enyém s a messzi hála - ezt a hálát adom neked, kislányom, titkos kedvesem, s messziről súgom csendesen: köszönöm, hogy szerettelek.
Facebook
Pinterest