Idézetek az önismeretről
A magunkra vonatkozó tudatlanság könnye a legkeményebb pénz. A szenvedés gyémántjából verik. Azt a tudást veszed meg rajta, hogy képes légy változni a külvilág valós jelzései nyomán, bármennyire fájdalmas is ez a változás. Illetve, amikor megbizonyosodsz magadban róla, hogy a sértés csak sértés, vagyis igaztalan, akkor néhány magányos, fojtott kiáltással tudd le a rágalom szülte fájdalmat, s többé ne törődj vele azután.
Mi, meglett, viselkedős felnőttek, akiktől nem idegen semmi, ami eszejátszó, álnok, hamis; mi, akik már le se kapcsoljuk a suvickos üvegmosolyt, amiben nincs egy fia karát se; bármeddig elmegyünk az őszintétlenségben.
Mindig érzékeny vagyok a kritikára, az elutasításra és arra, ha átnéznek rajtam. Ha ezekkel megbékélek, akkor érzékenységem egyre mélyebbre vezet engem megsebzett szívemben, amely szeretet és feltétel nélküli elfogadás után vágyakozik.
Eleven vagyok és tevékeny, s sok mindenhez értek, amivel elfoglalhatom magam; nem tudom, miért találnék kevesebb tennivalót negyven-ötvenéves koromban, mint huszonegy évesen? Mindazok a női foglalatosságok, amelyeket szemmel, kézzel vagy ésszel kell csinálni, éppúgy vagy legalábbis kevés különbséggel adva lesznek számomra akkor is, mint most. Ha kevesebbet rajzolok, majd többet olvasok; ha lemondok a zenéről, majd szőnyegszövésre adom a fejem. Ami pedig azt illeti, hogy lesz-e, akire érdeklődésemet és szeretetemet ráruházzam, ez csakugyan olyan kényes pont, amit el kell kerülnünk, ha nem megyünk férjhez; de nálam ebben sem lesz semmi hiba.
Előítéletekkel teli ember vagyok, ezt vállalom, de nincs szándékomban megváltozni. Sokszor kíméltek meg ezek az előítéletek mind üzleti, mind személyes téren. Nálam bizonyítania kell annak az embernek, aki azt akarja, hogy kedveljem. Ilyen vagyok. Nálam semmi sincs ingyen.
Mindannyiunkban rengeteg alantas, szörnyeteg, szép és kellemes vonás keveredik, vagy az ilyenek, vagy az olyanok próbálnak túlsúlyba kerülni. Ettől aztán gyakorta igen nagy háborgás folyik bennünk. Ahányan vagyunk, annyiféleképpen birkózunk meg ezzel.
Sokkal könnyebb azt tudni, hogy mi nem vagy, mint azt, hogy mi vagy.
Erősebb vagy, mint gondolod! Ne feledd ezt, ha győzni akarsz az életben!
Minél tovább élünk, annál kevesebben maradnak körülöttünk, hogy kétségbe vonják az elbeszélésünket, és emlékeztessenek arra, hogy a mi életünk nem a mi életünk, hanem csak egy történet, amelyet az életünkről mondtunk el. Másoknak, de főleg magunknak.
Talán könnyebb elveszteni az embernek önmagát, ha sosem tudta igazán, kicsoda is valójában.
Kigyógyfűrészelem magamból a téves részeket. És nem hatódom meg könnyen már se bűnbánattól, se szép szavaktól.
Önmagadat gondolattal definiálni: önmagad korlátozása.
Most már bizonyos vagyok benne (...), hogy nem voltam belé komolyan szerelmes, mert ha valóban átéltem volna ezt a tiszta és lélekemelő szenvedélyt, akkor most a nevét is utálnám, és mindenféle rosszat kívánnék neki.
Mindegyik arcom igazi volt: nem volt igazi és hamis arcom, mint egy képmutatónak. Azért volt több arcom, mert fiatal voltam, és magam sem tudtam, ki vagyok, és ki szeretnék lenni.
Ahhoz, hogy az ember megértesse magát a másikkal, önismerettel kell rendelkeznie. Ennek hiányában csak a társadalom által hajtogatott vagy elvárt dolgokat ismételgeti. Ezért manipulálhatóak az emberek, ezért gondolkoznak a marketingesek és a politikusok szövegírói tömegben.
Facebook
Pinterest