Idézetek az önismeretről
Kisebb-nagyobb mértékben minden tükör varázserővel bír. Aki túlságosan sokat ül előtte, azt könnyen megbűvöli. (...) Szebbnek, jobbnak, okosabbnak tartja magát, mint amilyen valóságban. Hazug dolog a tükör, de csak félig, ezért olyan veszélyes.
Akinek mindene a harc, a háborúskodás, annak legfőbb ellensége elsősorban önmaga.
Minden hamisság forrása - és úgy tűnik, kimeríthetetlen forrása -, hogy önmagunkat áltatjuk, s végül is ezt "erősítjük" meg, ezt véljük alátámasztani, aládúcolni mások rólunk alkotott képét festve, festegetve s örökkön restaurálva.
Mit csinál az ember, ha nem akarja magát tanulmányozni? Kifelé tekint. Vagy pontosabban, én például fölfelé.
Szembe kell nézned a múlttal, de nem naiv, sérülékeny kisfiúként, hanem önálló, saját lábára állt profiként. Nem azt kell látnod, amit látni akarsz, hanem amit látnod kell.
Életünk előrehaladtával apránként felfedezzük valódi önmagunkat. De minél több a felfedezés, annál többet adunk fel magunkból.
Az élet olyan, mint valami bonyolult kotta (...). Tele van tizenhatod hangokkal, harmincketted hangokkal, számtalan fura jellel, kibetűzhetetlen jegyzetekkel. Helyesen olvasni megoldhatatlanul nehéz feladat, és ha sikerül is kiolvasni, majd a megfelelő hangokra váltani, még mindig nem biztos, hogy az emberek helyesen értelmezik és elismerik a belé kódolt jelentést. És az sem biztos, hogy a jelentés boldoggá teszi az embert.
A most, a mai nap jelenlegi pillanata soha többé nem fog megismétlődni az életemben. Az csak most van, soha többé nem lesz. Ha az életemnek ebbe a jelen pillanatába nem teszek bele mindent, amiben hiszek, vagy nem mondom ki azt, amit érzek, akkor ez a pillanat frusztrált pillanat lesz az életemben.
Néha ki kell merészkedned a világodból, hogy megtaláld saját magad.
Másokhoz őszinte akkor leszek, ha önmagamhoz az vagyok. Szeretni akkor tudok másokat, ha önmagamat szeretem és elfogadom.
Olyanok az emberek, mint a tükrök. (...) Ott látod magad a szemükben. Ha a tükör jó és sima, a valódi önmagad látod. Így jössz rá, hogy ki vagy. És különféle emberek szemében te is más és más vagy, de ez mind olyan visszajelzés, amire szükséged van ahhoz, hogy megismerd önmagad. De ha a tükör törött vagy karcos, vagy megvetemedett... torz lesz a tükörkép. És kezded elhinni, hogy te az a (...) torz tükörkép vagy.
Egyre világosabban látom és tudom, hogyan készített fel az életem minden egyes nagy törése, szenvedése, hogy be tudjam tölteni a célomat. Ha kitértem, el kellett buknom. Miközben sirattam azt, ami elveszett, jött az új. Követhetem az egyes állomásokat és kereszteződéseket. Idáig jutottam a keresésben és megértésben. És ha az életedet átnézted és megértetted - legalábbis azt hiszed - akkor el tudod engedni. A múltat - és a jelent.
Rács? fal? bástya? torlasz? nem véd meg magadtól! - Amit másról mondasz: az is csak rólad szól...
Hasznos lehet számunkra, ha belátjuk, hogy korántsem vagyunk olyan rendkívüliek, mint ahogy képzeljük, mert akkor mindjárt reálisabban tudjuk szemlélni önmagunkat.
Ha több az ellenséged, mint a barátod, egy az ezer ellen, hogy ennek magad vagy az oka.