Idézetek az önismeretről
Végveszélyben csak magunkra tudunk gondolni.
Megdöbbenve kezdtem tapasztalni magamon, hogy többet értek, mint amit érzékelek. Néha tudok valamit, amit nem tudhattam, hallottam valamit, amit nem mondtak, láttam valamit, ami nem volt látható. Tartottam attól, hogy megbolondulok.
Semmi sem történik véletlenül, senki sem viselkedik véletlenül úgy, ahogy. Mindennek oka van, és bizony addig, amíg nem nyitod fel magad, és nézel mélyen a lelkedbe, azt fogod hinni, hogy veled van a baj. (...) De a saját korlátaid felfeszegetése mindig újabb kapukat nyit meg a szabadság felé.
Fontos, hogy megkérdezd magad, miért csinálod azt, amit éppen csinálsz, és hogyan illik bele a nagy egészbe.
Elindultam magam keresve apám-anyám rég engedett. Már kisfiúként vágytam az útra, hívtak folyók, nagy tengerek. Vándoroltam, s nem vettem észre a sok csodát magam mögött. Húsom igézte az élet méze, s táncra hívtam az ördögöt.
A világnézetem kiegyensúlyozott, de arra ügyelek, hogy az egyensúly mindig felém billenjen.
Szavak, elvek és hit - lehullnak rólunk, mint a falevelek.
Ezt még el kell mondanom, magamban nem tarthatom. Figyelj, érdekes! Nem vagyok tökéletes.
Folyton túlértékelem és alábecsülöm az embereket - és nagyon ritkán tudom egyszerűen csak értékelni őket.
Igazán semmit sem teszek ingyen. Azok közé az optimisták közé tartozom, akik fenyőmagot ültetnek, hogy öreg napjaikra legyen tüzelőjük.
Meg lehet hallgatni a kritikát. Ki lehet kérni mások véleményét. Lehet tanulni belőle. De soha ne vedd a szívedre!
Ha valaki önmagával harcol, az a baj, hogy akkor is veszít, ha nyer.
A legtöbb ember vagy leértékeli, vagy túlértékeli magát. Haszontalan csődtömegnek érezzük magunkat, vagy éppen ellenkezőleg, Isten kegyes ajándékának az emberiség számára. Mindkét véglet téves. Az igazság az, hogy érzéseinknek, gondolatainknak és magatartásunknak, amelyek személyiségünket alkotják, egyaránt vannak erős és gyenge pontjai.
Az önismeret azt jelenti, hogy a világ összes emberi tulajdonsága ott van bennem, csak még esetleg nem kerültem olyan élethelyzetbe, hogy mindezt felismerjem.
Az önáltatás mélyebben gyökerezik, mint amikor másoknak hazudunk.