Füle Lajos

Elhallgatni és meghallgatni, mások szelíd szavára adni, tanácsot az Igéből kapni, Isten csendjében megmaradni.

Aki maga körül forog, előbb-utóbb csak tántorog. Önzésének nagy az ára: beleszédül - önmagába.

Az ISTEN sírt a mélyben ott, Mélyebbre nem hajolhatott: Emberré lett az emberért, hullatni érte drága vért.

Akkor leroskad benned a miért, elcsöndesülnek lázas keresések: amennyit hiszel, annyi a tiéd! Mindent megértesz, hogyha ezt megérted.

A pacsirta nem csak vihar előtt és vihar után, de vihar közben is énekel.

Nem fontos az, hogy számon tartsanak, hogy az enyémek voltak e szavak, hogy én írtam le épp e verseket, s végképp nem fontos, hogy dicsérjenek!

Minden igaz tudás csak hű csodálat. Egy hópehely ezer kristályból állhat, és mindenik létével ezt kiáltja: teremtetett csodás szimmetriája!

Fut az ISTEN az ember után, mert mindent lát, és szánja nagyon, guruló szívét csakhogy elérje, hogy fut utána, hull bele vére! Ott fut az utcán, ott fut a téren, egész világon, sok ezer éven, sok mérhetetlen, megérthetetlen, keresztre írott szenvedésen át, hulló Igével, kiontott vérrel, viszonozatlan mély szerelmével fut az ISTEN az ember után...

Vannak nehéz utak, de hitben megjárhatók: mondj rájuk "áment", s ha Isten néha nemet mond is, hidd el, hogy azzal áld meg.

Pünkösd... Fényedben élek, teremtő égi LÉLEK.

Naponta millió példaadás válik le rólunk, akár fényesedünk, akár besározódunk. Szemek, kérdő szemek tükörtermében járva kép lesz, s vonz vagy taszít életünk fénye, árnya.