Idézetek az önismeretről
Renegátok. Szabályszegők. Szikés gengszterek. Mi így gondolunk magunkra. Ettől rossz fiúknak érezzük magunkat (...). Az a baj, hogy ez nem igazán így van. A szívünk mélyén mind szabálykövetők vagyunk, birkák. Nem szegünk meg szabályokat. Az utolsó betűig betartjuk. Mert ha nem követjük a szabályokat, a betegeink meghalnak. És akkor már nem rossz fiúk leszünk. Csak rosszak.
Önismeret nem garancia a boldogságra, csak lehetővé teszi azt, de bátorságot ad, hogy harcolj érte.
Az én utam mások szemében tükröződik, és ha meg akarom találni önmagam, akkor erre az iránytűre van szükségem.
Azzal, hogy olyat teszel, ami abszurdnak tűnik, mélyen megérintesz valamit a lelkedben, a legősibb részedben, abban, amelyik a legközelebb áll az eredethez.
Nem vagyok gyerek, akinek mindenféleképpen győznie kell. (...) Ne hagyd, hogy úgy győzzek, hogy nem érdemlem meg, és nem érzem azt az örömet, hogy én vagyok a jobb.
Amikor az elégedetlenség nem múlik el, annak oka van. Az azt jelenti (...), hogy valamin változtatnunk kell, tovább kell lépnünk.
Ha valaki rosszabbnak tartja magát a többi embernél, az az egyik legelvetemültebb kevélység - mert a lehető legpusztítóbb módja a másoktól való különbözésnek.
Mindenki születik valamire, ha igaz. Úgy látszik, én arra születtem, hogy minduntalan fejjel menjek a falnak. Majd utánanézek magamban, mi az oka, hogy ez tetszik is nekem.
Olyannyira őszintén és teljesen behódolunk életmódunknak, hogy tagadjuk a változás lehetőségét.
Tükrömből nem az néz rám, ki bennem él! Jöjj lelkem, tárulj fel, kit rejtesz, áruld el!
Mert magamat kigúnyolom, ha kell, De hogy más mondja, azt nem tűröm el!
Nagyon is megnyugtató, hogy mások olykor épp annyira elveszettek és tökéletlenek, mint mi magunk vagyunk.
Nagyjából két csoportra oszthatók a dolgok: mindarra, amiben hibás vagyok, és arra, amiben nem. Ez az utóbbi csoport lényegében elhanyagolható.
Mindennél jobban iszonyodik az álmatlanságtól: mikor ott fekszik a sötétben, úgy érzi, tehetetlenül ki van szolgáltatva a képzelet minden fúriájának és az agy minden kísértetének.
Fölfedeztem, hogy mi az, amitől vidám leszek, és mi az, amitől elszomorodom. És egyszer csak megértettem, hogy meg kell változtatnom a hozzáállásomat. De ez nehéz.
Szerénység, alázat: elkerültek az erények. Fejjel falnak nekirontottam, valahol mindig elrontottam, de a hibáim az enyémek.
Facebook
Pinterest