Idézetek az önismeretről
Ki arcát megtalálja, egyedül csak az lesz kiváló, függetlenül életkorától, s kinccsel viselős, mit - ha férfi, ha nő - világra szül. "Arcáért - kurta mondás, de velős - negyvenen túl mindenki felelős."
Mióta sikeres vagyok, nem félek a haláltól. Ha sztár vagy, már halott vagy. Be vagy balzsamozva.
Minden vagyok, attól függően, épp mit csinálok. Most épp teaivó, de színész, könyvkiadó, vagy vállalkozó, rendező, ember, férfi, gyerek, hülye, bölcs, stb. De ezek szerepek. Lássuk ezeket meg! Ezek mind nem azok, amik mi igazából vagyunk, csak szerepek! És ha a szerepekkel azonosítom magam, az egy egyenes út a majdani fajdalomhoz, mert azok egyszer megszakadnak, és változnak.
Néha a legrosszabb hazugság az, amit magunknak mondunk.
Az embereket könnyebb meghülyíteni, mint meggyőzni őket arról, hogy meg vannak hülyítve.
Gyűlöltem, hogy én is olyan ember lettem, aki a temetőbe jár a halott feleségét látogatni. Amikor (sokkal) fiatalabb voltam, olykor-olykor megkérdeztem Kathyt, mi értelme ennek. Az az oszló hús- és csonthalom, ami valaha egy ember volt, már nem ember, csak egy oszló hús- és csonthalom. Az ember nincs többé – a mennybe, vagy a pokolba került, valahová vagy sehová. Ennyi erővel egy marhaoldalast is látogathatnék. Aztán megöregszel és ugyanezt gondolod. Csak már nem érdekel. Ennyid maradt.
A szerelem, vagy egyszerűbben: a kapcsolattartás bizony tapasztalat kérdése is. Olyan, mint jól zongorázni: nemcsak ihlet, átélés és tehetség kell hozzá, hanem gyakorlás, technika és rutin, főleg saját erősségeink és gyengéink pontos ismerete.
Az embernek a saját teste és lelke olyan, mint hangszer: meg kell rajta tanulni játszani, ki milyet kapott.
Minél többféle tükörben nézzük meg magunkat, annál jobban megismerjük az arcunkat.
Sok embernek egy élet sem elég rá, hogy megtalálja magában, mi az a nagy és kivételes tudás, ami csakis az övé. Figyeld meg, az emberek többsége ugyanaz után a szekér után fut. Azt mutatták neki a tévében, azt sulykolják nap nap után, ő meg lohol, hogy utolérje, pedig az a szekér nem is az övé.
Nagyon jó vagyok az álmodozásban. Kérdezd csak meg bármelyik tanáromat.
Van bennem egy messianisztikus küldetéstudat: rendet tenni tízmillió ember fejében. Minden nap rájövök, hogy ez lehetetlen. Egy ember életében tegyek rendet: a magaméban. Bár lehet, hogy az is lehetetlen.
Nem akarom magam beskatulyázni. Keresgélem magam, és simán lehet, hogy soha nem leszek meg.
Irdatlan erő van benned. Valóságos hatalom. Nem biztos, hogy tudsz róla. Ez az erő néma. (...) Nem fejleszthető, eleve tökéletes. Az akaraterődhöz semmi köze. Sőt. Minél kétségbeesettebb vagy, minél szomorúbb, megvertebb, annál közelebb vagy hozzá, hogy felfedezd magadban.
Az a lényeges, hogy fölfedezzük a természetben a magunk természetét. Vagy fordítva: a magunk természetében a természet természetét. Nagy erőforrásokra bukkanunk ugyanis e fölfedezéssel, hiszen a természet nemcsak létében, de minden változásában örök.
Facebook
Pinterest