Idézetek az önismeretről
Az önismeretnek nem szabadna ritkaságszámba menni. A tudatosságnak, és annak, hogy mindennap tudatosan végiggondolom, hogy mi történt velem, hogy éreztem magam, azok az érzések vajon honnan jönnek, milyen múltbeli eseményekből: ennek nem lenne szabad ritkaságszámba menni. Ahogy megtanítjuk a gyerekünket arra, hogy márpedig megmosod a fogad naponta többször is, ugyanúgy meg kellene tanítani azt, hogy márpedig elgondolkodsz magadon minden nap.
Az az ember, aki nem tudatosítja a saját működését és nem tudja magát kézben tartani, kisebb és nagyobb hatalmaknak mindig is kiszolgáltatottja lesz.
Sosem hagytam, hogy mások véleménye határozza meg, ki vagyok. És ezen most sem szándékozom változtatni.
Egy gyerek közelsége mindenképpen segít abban, hogy te magad is képes legyél egy kicsit gyerekként működni. Valójában az a fontos, hogy a saját gyerek-lényed, aki benned él, meg tudjon szólalni, azzal a szakmai tudással és szemlélettel is felfegyverkezve persze, amit a felnőtt lényed birtokol.
Csak akkor lesz erőd, hogy a szándékaidat megvalósítsd, ha tisztában vagy önmagaddal.
Az emberek azzá válnak, aminek gondolják magukat, vagy amit tapasztalataik szerint mások gondolnak róluk, mégpedig olyan alkudozási folyamat keretében, amely állandó mozgásban van, mint a hógörgeteg.
Olykor az éjszaka kellős közepén egyszer csak arra riad az ember, hogy voltaképpen magányos a házasságában vagy hogy ideje lenne eltöprengenie arról, hogy a fogyasztása milyen hatással van a bolygónkra, másnap azonban milliónyi apró tennivalója akad, és aztán a rá következő nap megint. Márpedig, amíg se vége, se hossza ezeknek az apró dolgoknak, addig az ember mindig fel lesz mentve az alól, hogy megálljon és szembenézzen a nagy dolgokkal.
Sokan olyan régóta viseljük az álarcainkat, hogy már nem is tudjuk biztosan, kik vagyunk alatta. Elvesztettük a határvonalat a bőrünk és az álarc között, elfelejtettük, hogy valójában kik vagyunk. Az álarc levetése ezért nemcsak rémisztő, de fájdalmas is. Összeolvadt az arcunkkal.
Minél kevésbé érti meg egy ember az érzéseit, annál inkább az áldozatuk lesz. Minél kevésbé látja a jelentésüket, a rájuk adott válaszokat és mások viselkedését, annál valószínűbb, hogy helytelenül kapcsolódik hozzájuk, így nem fogja megtalálni a helyét a világban.
Az, hogy milyen jövőre számítasz, a múlttal kapcsolatos gondolataidból fakad. A jövőd olyan lesz, mint a múltad, ha továbbra is olyanok a gondolataid, mint amelyek a múltadat teremtették. Ha megváltoztatod a gondolataidat a múltról, akkor megváltoznak a gondolataid a jövőről is, és ezzel jobb jövőt teremtesz. A jövőd egy történet, amelyet te teremtettél, akárcsak a múltad.
Iparkodjál önismeretre tenni szert s akkor az erényeidet éppen úgy fogod fékezni, mint a hibáidat.
A világ nem olyan, amilyennek látszik, a világ olyan, mint te magad.
Mindannyian háborút folytatunk: háborút önmagunkkal.
Ne engedd, hogy az határozzon meg, mit nem tudtál vagy mit nem tettél meg! Az életedről most döntesz, ebben a pillanatban.
Azt hiszem, mindannyian úgy vagyunk beállítva, hogy csóváljuk a fejünket mások hülyeségét látva, egészen addig, amíg mi magunk is kétségbeejtő helyzetbe nem kerülünk.
Facebook
Pinterest