Idézetek az önismeretről
Én már viszonylag régóta ismerem és elég jól megszoktam magamat. Nem tűnök magamnak olyan furcsának, mint másoknak.
Az emberek mindig azt hiszik, hogy tudják, mit és mit nem bánnának a halottak, és ez mindig az, amit ők bánnának vagy nem bánnának.
Igen, az hiányzik, az egészséges élniakarás, a minden bajt legyűrő erő és remény, ami átlendít a holtpontokon, és segít, repít tovább, amíg csak lehet, a veszteségeket tudomásul veszi, de oktalanul nem bánkódik, nem álmodozik, a következő lépést latolgatja, és csak azt, ha kell, mindent újrakezdve, más irányban indul el sietve, tépelődés és kétely nélkül.
Ha valamilyen okod van arra, hogy valami nagyon komoly dolgot csinálj, és elkezdesz azon dolgozni, akkor időről időre körül kell nézned, és megfontolni, hogy az eredeti motívumok még helyesek-e.
Azt hiszem, azt kellene kérnünk, hogy az emberek próbáljanak meg a lelkükben egy számukra következetes képet kialakítani a saját világukról, amely nem engedi meg számukra azt a luxust, hogy az agyukat négyfelé vagy éppen kétfelé vágják, és annak egyik felében hiszik ezt, a másik felében pedig azt, és soha nem próbálják meg összehasonlítani a két eltérő nézőpontot.
Mindig olyan voltam, mint mások, most úgy vagyok, ahogyan senki, és mégis úgy vagyok, mint mindenki más.
Mindig úgy éltem az életem, hogy igazán ne függjek senkitől és semmitől. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek példaképeim, vagy olyanok, akire felnéznék. Nem is biztos, hogy ismert emberek. Inkább hétköznapi hőseim vannak.
A külső dolgok révén fedezzük fel azt, ami bennünk van, és a belsőnk révén teremtjük meg magunk körül a világunkat. Minden attól függ, milyen vagy legbelül.
Mindenkinek nagy véleménye van magáról, a legnagyobb a legkisebbeknek.
Neked kell eldöntened, hogy a szőnyeg alá söpröd a port egy életen át, másokat hibáztatva, vagy szembenézel azzal a ténnyel, hogy neked is vannak hibáid, és megérted, hogy azok a bizonyos hibák hogyan hatnak a környezetedre. Ha pedig felfedezed őket, jöhet a feldolgozás, az átírás, hogy aztán tiszta lappal kezdhess egy új életet.
Ha szentnek képzeled magad, tudd meg, hogy ez délibáb, becsapod magad. Ha őszintén azt hiszed, téged nem nehéz kibírni, akkor valószínűleg ostobácska, szűk látókörű, beképzelt vagy. Ne a másik hibáin rágódj, inkább örülj annak, hogy a másik elvisel téged.
A létfenntartás ösztöne csak veszély esetén válik érezhetővé; sok gyáva ember tartotta magát bátornak, míg szemtől szembe nem került ellenségével.
Az önértékelés olyan, akár egy iránytű: mutatja az utat a ködös éjszakában. Ha nem tudod, ki vagy és mit gondolsz magadról, az minden viszonyodra kedvezőtlenül hat.
Bármilyen jól essék is egy bók, bármennyire hízelegjen is a hiúságodnak, hatása sajnos nem tart örökké. Ha te nem érzed úgy, hogy kellemes, elfogadható személyiség vagy, bárki bármit mond, nem tud tartós és kedvező változásokat előidézni a közérzetedben.
Akinek már az anyja is rámutat a balfékségére, az tényleg reménytelen eset.
Facebook
Pinterest