Idézetek az önismeretről
Nem érhetjük el a bölcs öregkort - egy másik ember útját járva.
Elmédnek egy sor kérdése van. Csak egyetlen tanár van, Aki ezekre válaszolni tud. Ki ez a tanár? Csendszerető szíved.
A valódi belső örömöt magad teremted. Nem függ a külső körülményektől. Egy folyó áramlik benned és rajtad keresztül, Mely az öröm üzenetét hordozza. Ez az isteni öröm az élet egyetlen célja.
Azok a gondolataink a legjelentősebbek, amelyek ellentmondanak érzelmeinknek.
Átkozottul elgyávul az ember, ha egyszer önmagával kell szembeszállnia, önmagát kell meggyőznie, legyőznie s eltérítenie.
A legképtelenebb feladat vállalnod önmagad, ha nem ismered saját mélységeidet.
Békülj meg jellemeddel, s békében élsz majd testeddel is.
Semmi sem ingerel jobban, mint ha nincs igazunk, és ezt mi is tudjuk. Önmagunk ellen ingerel.
Mindig lehet találni valakiben olyasmit, amivel felülmúlhat minket. Az ilyen tulajdonságok keresése másokban hozzásegít minket ahhoz, hogy legyűrjük önteltségünket, arroganciánkat.
Ami öröm és bánat bennünket ér, azt sohasem valódi mértéke, hanem inkább a saját érzékenységünk mértéke szerint érezzük át.
A hétköznapi életben sötétnek látjuk a világosat, zavarosnak a tisztát, színtelennek a szivárványt. Ha mindennapi életeden felülemelkedsz, megpillanthatod a fényt, a tisztaságot, a színeket - s rajtuk keresztül önmagadat. Ha magadban mindezeket megtaláltad, felfedezed őket az emberekben is.
Azt hiszem, nagyon is takarékoskodunk az érzésünkkel. Többnyire csak elmélkedünk, értékelünk, és nem engedjük szabadon fejlődni az érzéseinket.
Kényelmesebb mások számára bölcsnek lenni, mint a magunk számára.
Nem könnyű boldogságra találnunk önmagunkban, csakhogy sehol másutt nem lelhetünk rá.
Amikor ígérünk, reményeink irányítanak, amikor ígéreteink beváltásáról van szó, akkor viszont a félelem.