Idézetek az önismeretről
Az ember tudja magáról, hogy hol áll: ez már maga is áldás.
Mindannyian csak a szerepeinket játsszuk, és olykor elegünk van a jelmezeinkből.
Elég bölcs vagyok, hogy tudjam, hogy nem tudok szart se.
Kritikánk voltaképpen csak szemére veti másnak, hogy nincsenek meg azok az erényei, amelyekről azt véljük, hogy nekünk megvannak.
Az AIDS megjelenése és 9/11 között születtem. Globális generációnak hívnak minket. Az önimádatról és a jogaink számonkéréséről vagyunk ismertek. Egyesek szerint azért, mert mi voltunk az elsők, akik már a részvételért is díjat kaptak. Mások úgy vélik, azért, mert a közösségi oldalakon kiposztoljuk az egész világnak, ha fingunk vagy benyomunk egy szendvicset. De a legfőbb jellemvonásunk a világ iránti közömbösség, a szenvedés iránti közöny.
Van fájdalom, amire nem kell figyelni, de a fejfájás pont ott lakik, ahol te.
Ha nem tudod eldönteni, hogy jó ember vagy-e már, vagy sem, kérdezd meg szomszédaidat: ők hitelesebben megmondják minden lelki tükörnél.
Tervezd meg az eszményt, hogy milyen akarsz lenni, és mi az, ami neked meg is felelő, - a szobrász is tudja, mit akar kihozni a kőből, sőt tekintetbe veszi az anyag adottságait is.
Fejjel kell áttörnöd a falat. Ezt a falat könnyű áttörni, hiszen vékony papírból van. Annál nehezebb viszont, hogy ne hagyd magad becsapni attól, hogy a papíron már ott van a megtévesztésig hű képe annak, amint éppen áttöröd a falat. Nagy csábítás, hogy azt mondd: "Hát nem töröm át szüntelen?"
Markomba rejtettem az eszem; azóta boldogan, emelt fővel járok, csak a kezemet lógatom fáradtan, az eszem súlya lehúzza. Látod, ez a kicsiny, kemény bőrű, erekkel átszőtt, ráncok barázdálta, duzzadó erezetű, öt ujjal zárható tok most az eszem tokja; de jó, hogy ide menekíthettem, ahol senki se gyanítja! És felbecsülhetetlen előny, hogy két kezem is van. Bárkitől megkérdezhetem: melyik kezemben van az eszem; nem fogja kitalálni, mert ha összekulcsolom a kezem, hipp-hopp, máris átcsúsztattam az eszemet egyik markomból a másikba.
A régi trükk: kapaszkodunk a világba, és panaszkodunk, hogy nem ereszt.
Mindenki nagy dolgokra hivatott. Mindenkinek van szuper-ereje. Csak rá kell jönnöd, hogy a tiéd mi.
Azok a kérdések, amelyeket nem lehet vagy nem szabad nyilvánosan feltenni, vagy azok, amelyeket nem lehet szavakkal jól megmagyarázni, nagyon is jól megoldhatók egyedül. Ezért aztán a "miért" szó nemcsak kérdezni, hanem gondolkodni is megtanított.
Ha mielőtt cselekedne, mindenki feltenné magának a "miért" kérdést, azt hiszem, az emberek sokkal, de sokkal jobbá és őszintébbé válnának. A legjobban ugyanis úgy lehet jobbá és őszintébbé válni, ha soha nem hagyunk fel az önvizsgálattal.
A leggyávább dolog, amit el tudok képzelni, ha az ember még önmagának sem vallja be a hibáit és a hiányosságait.
Facebook
Pinterest