Idézetek az önismeretről
Egyedül vagyok hűtlen, egyedül vagyok jó, egyedül egyszer élek, elég lehangoló.
Nem vagyok angyal, látod, a fejemen semmilyen glória nincsen. De az ördögtől sem kértem, hogy bármiben is segítsen. Nincsen szárnyam, nincsen szarvam, embernek szültek!
Ki farag valaha bennünket egészre, ha nincs kemény vésőnk, hogy magunkat vésne, ha nincs kalapácsunk, szüntelenül dúló, legfájóbb mélyünkbe belefúró fúró?
Nem minden kérdésre van válasz, de a körüljárást, a válasz hiányát is meg lehet találni a sorok között, mint egy kérdést, amely a saját magára adott válasz lett.
Eljön az életben az a meghatározó pillanat, amikor bepillanthatunk önmagunkba vagy a másikba - egy olyan helyzet, mely megmutatja, kik vagyunk igazából.
Folyamatosan fejlődünk. Azt hiszem, ezt mindig is tudtam, de mivel mindig is tudtam, nem mertem megállni, és a sors iróniája folytán akkor haladtam előre a legtöbbet, amikor végül mégis megálltam.
A csöndben jobban hallod saját zajodat.
Úgy gondolom, hogy minden ember több annál, amit feltételez magáról.
Fiatalként robbanékonyan dühös voltam. Azt hiszem, a rögbi mentett meg, mivel az nem más, mint szervezett erőszak.
Sok mindent megbántam. De minden az én döntésem volt, ilyen vagyok.
Soha nem függök mások szavaitól, de mindig meghallgatom őket. Soha nem engedelmeskedem mások tanácsainak, de mindig figyelembe veszem őket. Soha nem függök a külvilág véleményétől, de mindig tisztán akarom látni, mit gondolnak rólam.
Önmagunkban felfedezzük, amit a többiek eltitkolnak előttünk, a többiekben pedig felismerjük, amit mi titkolunk el önmagunk előtt.
A környezetem olyannak lát, amilyennek én látom magam.
Érdekelsz, mert nem tudom, ki vagy. Nem tudom, ki vagyok, ezért érdeklem magam. Csak én érdeklem magam, meg te.
Aki nem szereti azt a hónapot, amelyikben született, alighanem önmagával sincs kibékülve.
Facebook
Pinterest