Idézetek az önismeretről
A szabad akarat illúzió. Nem mi magunk határozzuk meg, hogy mit akarjunk. Gondolatainkat és szándékainkat olyan háttérben megbúvó okok hívják életre, amiknek nem is vagyunk tudatában, és amik felett nincs is tudatos hatalmunk.
Nem hiszem, hogy bárminek a mestere lennék. Továbbra is ugyanazokkal a frusztrációkkal, problémákkal és kérdésekkel vívódom, mint korábban mindig. Az élet így működik.
Unom már, hogy azt mondod, hogy "minden rendben van", unom már ezt a szar dumát, hogy "érezd jól magad", annyira unom már, hogy úgy csinálsz, mintha minden rendben lenne. Unom már, hogy azt játszod, hogy élvezed...
Életerőnk mindig rendelkezésünkre áll, ha megtaláljuk a hozzá vezető utat. Olyan intézmény nem létezik, mely ezt az utat helyettünk bejárná.
Minél jobban megismerjük saját felsőbb képességeinket, annál jobban szolgálják mindennapi életünket, életünk jelentősebb célját.
Bármily szánalmas legyen is az önmagunkról alkotott képünk, nem csak azért ragaszkodunk hozzá, mert megszoktuk, hanem öntudatlanul is lehetővé tesszük ezzel magunk számára, hogy másokat okoljunk azért, mert ilyenek vagyunk.
Egy nap talán értelmet adsz egykori kínos harcainknak, a szemembe nézel és ott végre megpillantod önmagad. Mert egymásban maradtunk kiírhatatlanul, sorsfordítóan, visszafordíthatatlanul. Átírhatatlanul. Ameddig engem, addig önmagadat is megtagadod.
Légy önmagad. Járd a saját utad, keresd a saját igazad. Mindenre benned van a válasz.
Ha valaki megérti, hogy mi az oka haragjának, gyűlöletének, képessé válik arra, hogy megváltoztassa, vagy ha kell, szabadjára engedje ezeket az érzéseit.
Tanuld meg szívedet olvasni.
Mindig az első lépés a legnehezebb. Az első lépés önmagunk megismerése. Elkezdeni soha nem késő.
Magadnak kell feltárnod a lelki sebeidet, hogy begyógyíthasd őket. De nem kell félned, mert minden helyzetben ott egy szalmaszál, amelybe belekapaszkodhatsz. Nem vastag kötél, csak szalmaszál, hogy tudd értékelni.
Én nem birok őszinte lenni, talán mert nem is akarok, csak kergetőzöm a szavakkal, mint felhőkkel az angyalok.
Tudom, ki vagyok, és nem zavar, kinek látszom.
El tudjátok képzelni, milyen érzés, amikor az ember rádöbben a különbözőségére egy uniform világban?