Idézetek az önismeretről
Az ember saját magával legalább őszintén beszélhet.
Az amikor az embernek az egója egy kis barométer lesz, (...) mérni tudja saját hamisságát.
Nem veszélytelen dolog önmagaddal őszinte, belső viszonyba kerülni.
A mértékletesség, az önismeret és a felelősségteljes viselkedés sok olyan helyzetet megold, amit merev tiltással nem lehet kezelni.
Ha az életed a tét, sok mindent megtanulsz magadról.
A múltad, a titkaid örökre meghatároznak, tetszik vagy sem.
Lehet, hogy az ember ésszel megérti, mi is történt vele egy trauma során, de idő kell ahhoz, hogy a szív, a lélek és az értelem összeérjen.
Biztonsági játékos vagyok. Nem engedem el addig az utolsó biztos pontot, amíg nem fogom már az újat. Azt gondolom, hogy ez nem is olyan nagy baj. Ez személyiségfüggő. Van, aki fogásról fogásra halad. Van, aki fel se megy a falra. Nagyon jó önismereti dolog a fal.
Figyelj önmagadra, fordítsd el tekintetedet arról, ami körülvesz, és nézz a bensődbe - ez a filozófia első követelménye a kezdővel szemben. Nem arról van szó, ami kívüled van, hanem csakis önmagadról.
Álmomban se jutna eszembe olyan klubhoz tartozni, amelynek olyan emberek lehetnek a tagjai, mint én.
Az apja része önnek. Mindig. Ha megtud róla valamit, önmagát ismeri meg jobban.
Tegnap talán hibáztam, de a tegnapi énem is én vagyok. A hibáimmal és tévedéseimmel együtt vagyok az, aki vagyok. Holnap talán egy kicsit bölcsebb leszek, de az is én leszek. A hibáim és tévedéseim is az én részeim, az életem csillagképének legfényesebb pontjai. Mára eljutottam oda, hogy szeretem magam azért, aki vagyok, aki voltam, és akivé remélem, hogy válni fogok.
Mindannyian összetett emberek, sokoldalú személyiségek vagyunk: félelmeket táplálunk, igényeink vannak, néha egymásnak is ellentmondó vágyak között őrlődünk. A világ odakint legalább ennyire zavaros és ellentmondásos. Ha nem vigyázunk, a bennünk tomboló erők, amelyek ide-oda rángatnak, végül könnyen szétszakíthatnak minket. Nem lehetünk egyszerre Dr. Jekyll és Mr. Hyde - huzamosan biztosan nem.
Könnyen összekeverhetjük a mások felé mutatott arcunkat a valódival, különösen egy olyan világban, ahol a média tudatosan igyekszik elkenni a kettő közötti különbséget.
Amint egyetlen pillanat a halál, úgy egyetlen pillanat az élet is. Lehunyjuk a szemünket, és hagyjuk, hogy megszűnjön minden hiábavaló félelem. Az új állapotban, félelemmentesen, megkérdezzük magunktól, kik vagyunk. Ha kétségek nélkül élhetnénk, mit tennénk? Ha nyíltszívűek lehetnénk anélkül, hogy félnünk kéne a csalódástól... ha szerethetnénk anélkül, hogy félnünk kéne a megbántástól... ha ma átérezhetnénk, hogy édes az élet, anélkül, hogy arra gondolnánk, hogy fog holnap mindez hiányozni... ha nem félnénk az idő múlásától, és attól, kiktől fog megfosztani... igen. Mit tennénk? Kivel törődnénk? Milyen csatákat vívnánk? Mely ösvényeket hagynánk ott? Milyen élvezeteket engednénk magunknak? Milyen rejtélyeket oldanánk meg? Egyszóval: hogyan élnénk?
Facebook
Pinterest