Idézetek az önismeretről
Senki sem fogja helyetted a saját érzéseidet megfogalmazni, ebben legfeljebb egy szinonimaszótár segíthet - pontosan a megfogalmazás az, amivel a tapasztalást a magadévá teszed.
Senki olyan gyötrelmes, izzó sebet nem tud rajtunk ejteni, mint mi, saját magunk. A szembenézés önmagunkkal: a legfélelmetesebb dolog a világon.
A harcban nincsenek győztesek, csak túlélők vannak. A benned dúló harcot ki fogja túlélni?
Tudod, mire vagyok kíváncsi? Hogy mit mondasz magadnak este, mikor leteszed a fejed, amitől képes vagy reggel eljátszani, hogy nem vagy rossz ember.
A test magáért beszél, jelzései egyértelműek és erőteljesek, elmondja, hogy mi tesz boldoggá, mi szomorít el, hogyan kezeled a feszültséget, miként reagálsz arra, ha valami feldühít. Görnyedt testtartásod elárulja, mekkora súly nehezedik a válladra ezen az amúgy is ködös, nyirkos hétfő reggelen. A ma lépteinek könnyedsége fakadhat egy tegnapi jó hírből. A futásod kifejezheti, hogyan mozogsz a világban, vagyis hogyan boldogulsz a hétköznapokban, a magánéleti és munkakapcsolataidban. Sietősen fogsz hozzá a feladataidhoz, de hamar elfáradsz? Következetes vagy, egyenletes sebességet diktálsz magadnak, ám nem tudsz elengedni dolgokat, akkor sem, ha muszáj? Vagy csak a célszalag lebeg a szemed előtt, és elfelejted, hogy az is fontos, hogyan futsz?
A pillanat gyakran nem múlik el nyomtalanul, hanem tovább él bennünk, és olykor megdöbbentő felismerésre juthatunk önmagunkkal kapcsolatban. Ezek a megvilágosodás pillanatai.
Bámulatos, hogy milyen felszabadító érzés, amikor az ember ráeszmél, hogy a gondolatai nem többek gondolatoknál, azok nem határozzák meg "őt magát", nem jelentik az "ő valóságát"... az egyszerű felismerés, hogy a gondolataink csak gondolatok, megszabadíthat minket attól a torz énképtől, hamis valóság-érzéstől, amelyet az elménk gyakran előidéz. Élesebben látjuk a dolgokat, és úgy érezzük, hogy jobban kézben tartjuk, irányítjuk a saját sorsunk alakulását.
Lehetőségünk van függetleníteni magunkat a gondolatainktól, hiszen a gondolatok jönnek és mennek. Így megszabadulhatunk attól, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítsunk a gondolatainknak.
Ha lépésről lépésre látjuk magunk előtt az utat, amelyet meg kell tennünk, biztosak lehetünk benne, hogy ez nem a mi utunk. A saját utunkat mi alakítjuk minden megtett lépésünkkel. Ettől a miénk.
Bátorság kell ahhoz, hogy tisztán akard látni önmagad. Ha nem békélsz meg teljesen azzal, aki vagy, folyamatos feszültségben fogsz élni. Amint belátod, hogy nem érdemes becsapni magad, szabaddá válsz.
Mások hibáinak elfogadása ott kezdődik, hogy elfogadod a saját hibáidat és tökéletlenségedet - ha másokkal jól akarsz bánni, ahhoz előbb meg kell tanulnod jól bánni magaddal.
Minél erősebb a kapcsolat az elméd és a tested között, annál könnyebben fogod felismerni tested valódi korlátait.
Számomra az emlékezetes buli ott kezdődik, amikor nem emlékszem belőle semmire!
Gondolkodásmódja sajátságairól az ember képtelen hiteles módon számot adni.
Amit önismeretnek nevezünk, az gyakran valójában önértelmezés. Amikor döntést hozunk valamiről, és valaki esetleg megkérdezi, miért így döntöttünk, igyekszünk minél értelmesebb magyarázatot adni a viselkedésünkre. Ezt annyira gyorsan és olyan könnyedén tesszük, hogy úgy tűnik, mintha tudnánk a választ a kérdésre. És mivel ez egy értelmezés, néha persze hibázunk. Ugyanúgy hibázunk, mint amikor más emberek viselkedését próbáljuk értelmezni. Szóval vigyázz, amikor arról kérdezel valakit, miért csinál valamit, mert ha az iránt érdeklődsz, miért támogat egy ügyet, vagy miért ragaszkodik a munkahelyéhez, vagy miért nem lép ki a párkapcsolatából, akkor igazából egy olyan véleményt formálsz az illetőben, ami nem volt meg benne, mielőtt te neki szegezted a "miért" kérdést.
Facebook
Pinterest