Idézetek az önismeretről
Amik vagyunk, és amit tenni szeretnénk, két különböző dolog.
Az úgynevezett én olyan, mintha egy csapóajtó lenne, a légzésünkkel szinkronban kinyílik és becsukódik.
Tetteink alapján ítéljük meg magunkat, de ez nem azt jelenti, hogy ezzel is kell élnünk. Nem változtathatjuk meg a múltunkat. Elutasíthatjuk, hogy az emberek így ítéljenek meg, próbálunk elszökni a rossz hírnevünk elől, de nem tudhatjuk biztosan, sikerül-e. Nehéz lehet lerázni a múlt bűneit, mindig visszatérnek kísérteni minket. De van egy dolog, amit sosem teszünk: nem állunk le, nem adjuk fel. Felállunk és harcolunk.
A mesebeli szarvas csodálta szarvait és szidta a lábát, amidőn azonban a vadász űzőbe vette, lába mentette meg először; utóbb azonban a sűrűbe tévedve szarvai okozták vesztét. Minden ember kerül életében olyan helyzetbe, amidőn hibái kötelezik hálára.
Szeretem tudni, hol a helyem. Ha az ember nem tudja, hol áll, nem tud dönteni, hogy tényleg ott akar-e lenni, vagy milyen irányba akar elindulni.
A lelkiismeret törvénye örök. Két gyóntatószék van, amelyek egyikében le kell térdelnünk. Közvetlen vagy közvetett, azaz visszatükrözött úton tisztázod magad, hogy kötelességeid körét mint teljesítetted. Elmélkedjél, vajon eleget tettél-e viszonyodnak atyád, anyád, rokonod, szomszédod, városod, kutyád, macskád iránt; vajon ezek valamelyike nem tehet-e szemrehányást neked? De viszont elhanyagolhatom ezt a közvetett tükörmértéket, és föloldozhatom magamat is. Mert megvannak magammal szemben a tulajdon kemény követeléseim, és azok teljes kört alkotnak. (...) De csak az, akiben valami isteni van, bizakodhatik abban, hogy a maga törvényhozója tud lenni. Kell hogy szíve emelkedett, akarata hittel teljes, szeme éles legyen; kell hogy mélységes komolysággal ő legyen a maga tanítása, társasága, törvénye; kell hogy egyszerű elhatározása oly erős legyen számára, mint a vaskényszerűség az mások számára!
Lehet, hogy képességeim kevés számúak és silányak, de vagyok, aki vagyok, s nincs szükségem a magam vagy társaim biztosítása céljából mások bizonyítványára.
Nem tudjuk úgy látni magunkat, mint ahogy mások látnak bennünket.
Nem tagadhatod meg azt, ami vagy. Elfelejtheted a pénzt, meg a sok drága cuccot, ami körbevesz, mert az valóban nem számít.
Akinek van tehetsége egy szenvedélyhez és nem éli át ezt a szenvedélyt, megfosztja magát lényének tartalmától.
Születésünktől fogva távolodunk, és minden nappal egy kicsit messzebb kerülünk önmagunktól, mígnem aztán egyszer csak egyáltalán nem ismerjük ki már magunkat.
A mai okok holnap már tegnapi okok lesznek, és legkésőbb holnaputánra már elfelejtődnek.
A felismerés a bölcsesség meredek lépcsőházában megtett első lépés.
A döntő dolgokban kezdettől fogva magunkra vagyunk hagyva. Mindig meg kell kérdeznünk magunktól, hogy mit szeretnénk, és hová akarunk eljutni. Másképp szólva: a saját fejedhez kell fordulnod. És ha az nem ad választ, kérdezd a szívedet!
Attól még, hogy palotában élsz, nem vagy igazi király.
Facebook
Pinterest