Idézetek az önismeretről
Mindannyiunknak ki kell derítenünk, hogy mi az, ami a leginkább működik számunkra, és mitől válhathatunk önmagunk legjobb változatává.
Nem kényszeríthetek arra másokat, hogy szeressenek; elég, ha egyszerűen képes vagyok önmagam szeretni.
Nagyon fontos, hogy hálás beállítottsággal nézzünk a világra. Túl könnyen beszéljük be magunknak, hogy nehéz az életünk, legalábbis bizonyosan nehezebb, mint szerencsésebb sorú barátainké vagy testvéreinké, akikkel szinte minden nap találkozunk. Ha azonban saját szerencsés pillanatainkat keressük, és elismerjük azokat - beszélgetések során, naplónkban vagy akár csak önmagunkban -, az rengeteg testi-lelki előnnyel jár.
Azt mondod, bántott az élet, Én azt mondom: örülj, hogy éled! Minden fájdalom, öröm azért van, hogy magadból többet megérthess.
Gallérig aranyban, Vagy egy sarkon szakadtan - Aki ugyanaz marad, az a legszabadabb, Az a pokolból visszajön egy darabban!
Valóban nagyszerű lenne, ha mindannyian pontosan tudnánk, kik vagyunk, de ez a tudás nem kívülről származik, hanem belőlünk. Ismerd meg önmagad!
Az illúzióink és rögeszméink által zárjuk be magunkat egy helyzetbe (...). A kiutat pedig az jelenti, ha megértjük önmagunkat és magunkon keresztül a helyzetet, amiben vagyunk.
A gond az csupán, hogy a józan ítélőképességünk soha nem teljesen józan.
Csak az igaz, ami mérhető, és a mérésből levonható. A többi az az énünknek nevezett, múló álom.
Nem számít, ki vagy, a lelked mélyén mindig azt szeretnéd, hogy valaki más legyél, és amikor egy századmásodpercre teljesül ez a kívánságod, az maga a csoda.
Önmagunknak nagyrészt azok vagyunk, amit látunk és tükröződni látunk barátaink, szerelmeink, ellenségeink szemében.
Jelenünk a múlt nyomaitól hemzseg. Valóságos történetek vagyunk önmagunk számára; elbeszélések. Én nem az a hústömeg vagyok, amelyik e pillanatban szétterül a heverőn, és a laptopján leüti az "a" betűt, hanem a gondolataim: ez vagyok én, telis-tele az éppen leírandó mondat nyomaival; én magam vagyok: anyám gyengédsége, az a derűs komolyság, amellyel apám irányított; én magam vagyok: a serdülőként tett utazások, az olvasmányaim, amelyek rétegről rétegre leülepedtek az agyamban, szerelmeim, kétségbeesett lelkiállapotaim, baráti kapcsolataim, mindaz, amit írtam, amit hallgattam, az emlékezetembe vésődött arcok. Mindenekelőtt az vagyok, aki egy perccel ezelőtt öntött magának egy csésze teát. Az vagyok, aki egy pillanattal korábban bepötyögte ennek a számítógépnek a billentyűzetébe az "emlékezet" szót. Az vagyok, aki egy pillanattal ezelőtt kigondolta ezt az éppen most kiegészítendő mondatot. Ha mindez eltűnne, vajon léteznék-e akkor is? Én ez a hosszú regény vagyok: az életem.
A föld mélyebben megtanít önmagunkra, mint az összes könyvek: mert ellenáll nekünk. Az ember akkor fedezi föl magát, amikor megmérkőzik az akadállyal.
Bárcsak ilyen egyszerű lenne! Bárcsak lennének a rossz emberek, akik valahol ármánykodva űzik gonoszságaikat, nekünk pedig csak annyi lenne a dolgunk, hogy elkülönítsük őket a többiektől, és elpusztítsuk őket. De a Jó és a Rossz közötti választóvonal ott húzódik minden ember szívében. És ki lenne hajlandó elpusztítani a saját szíve egy darabját?
Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin
Az emberi test és elme ezernyi apró elemből áll össze, amelyek meghatározzák az egyéniséget és a személyiséget. Nem csak a vonásaim és a hangom különböztet meg a többi embertől. Gondolataim és emlékeim is egyéniek, és megszabják sorsomat. És ez még nem minden. Percenként új információkat érzékelek és dolgozok fel, magamba olvasztom őket és saját tudatot építek fel a káoszukból. De bezárva érzem magam, nem léphetek túl a saját korlátaimon.
Facebook
Pinterest