Idézetek az önismeretről
Csak akkor tudnak mások bántani, ha nem vagy tisztában önmagaddal.
Van bennünk egy hely, aminek a létezéséről nem is tudunk, pedig ide bármikor visszavonulhatunk és távolról tekinthetünk magunkra, anélkül, hogy éreznünk kellene a fájdalmat.
Mindig reálisan kell felmérni az erőviszonyokat. Ha a játszmában egyformán gyengék az ellenfelek, akkor nem érdemes gyötörnünk egymást. Hát még akkor, ha egyformán erősek.
Az Ég akkor hallgatja meg a kívánságod, s főleg akkor teljesíti, ha pontosan tudja, mit szeretnél. Előbb, persze, neked kell ezt tudnod.
Míg az élet próbára nem teszi az embert, képtelenség becsületes választ adni arra a kiemelkedően fontos kérdésre: önző avagy önzetlen volnál. Pláne mivel egyes helyzetekben lehetsz ez, más szituációkban meg az. Ám e bizonytalanság ellenére okvetlenül dédelgetünk bizonyos én-képet témánkkal kapcsolatban.
Nem a minket körülvevő világban kell ellenségeket keresnünk, hanem minden ember önmaga legnagyobb ellensége.
A legsötétebb indítékaink mindig rejtve maradnak, és olyan álcákat öltenek, amelyek tettekre sarkallnak.
Nagyon igyekszem, hogy szeressenek, mindig is ezt csináltam. Nagyon igyekszem csökkenteni mások fájdalmát. Nagyon igyekszem, mert nem tudok szembenézni a sajátommal.
Csak félig tud valamit az, aki nem tudja magáról, hogy tudja; s tudni, hogy tudunk, annyi, mint önmagunkat ismerni. Az önismeret nemcsak önmagáért kívánatos és fontos dolog, hanem azért, mert nélküle semmilyen más tudás sem nyerhet kritikai igazolást és biztos megalapozást.
De bárcsak a szívem cserélhetném újra, és a régit meghagyhatnám élve, hogy kérdezzem évek múlva, helyes választ remélve.
Nem gyengeség beismerni, hogy valamire képtelen vagyok egyedül. Hogy lehetek erős, de van olyan súly, amit nem bírok el. Hogy néha ér önzőnek lenni.
Fontos az elmélkedés, a befelé fordulás, hogy tisztában legyél önmagaddal.
A színlelés egy kicsit olyan, mint az alkohol. Kis mennyiségben még oké, de ha túlzásba visszük, akkor torzul a látásunk.
Minél fényesebb az ígéret, annál égetőbb a kérdés: a fényes jövő ígérete mennyire tesz vakká a jelenre?
Mindig nagyon árulkodó az, ahogyan óvatlan pillanatokban, a ránk nehezedő nyomás hatására viselkedünk. A legtöbben egészen ügyesen tudjuk elfedni negatív oldalunkat normál körülmények között, még saját magunkkal is el tudjuk hitetni, hogy jobbak vagyunk, mint amilyenek vagyunk valójában. Ám a szoros kapcsolatok kiugrasztják a bokorból igazi énünket. Különösen igaz ez a házasságra.
Facebook
Pinterest