Jane Corry
angol újságíró és írónő
Az életben néha kockáztatnunk kell, szívem. Külsőre bármilyen lehet a Nagy Ő.
A lelkünkben rejtegetett sebek fájnak a legjobban. Viszketnek és húzódnak, fölszakadnak, véreznek. Ahogy a kín és a szorongás gyarapszik az ember fejében, az még egy nyílt vágásnál is veszélyesebb.
Az alkotásokat csak önmagukhoz mérve szabad értékelni.
Semmit sem szeretnék jobban, mint fölmenni hozzád, de vannak dolgok, amik túl értékesek ahhoz, hogy elkapkodjuk őket.
Elkélne valami figyelmeztető jelzés, mielőtt darabokra hullik az ember élete.
A börtönben nem engedheti meg magának az ember, hogy kiríjon.
A tragédiák néha összehozzák a párokat. Máskor meg szétválasztják őket.
Minden anya másképpen szereti a gyerekeit. Tény és való, hogy elsőszülöttből csak egy van. Ahogy a legkisebből is. Ám ez még nem jelenti azt, hogy egyikőtöket jobban szeretném a másiknál.
A (...) traumáknál az ember néha ok nélkül vállalja magára a felelősséget. Ez egy kicsit olyan, mint az önbántalmazás. Néha megkönnyebbülünk, ha átvállaljuk a terhet. Logikátlannak tűnhet, mégis így van.
Nővérek között kéz a kézben jár a szeretet és a gyűlölet. Nincs ennél szorosabb kapocs két emberi lény között. Egy méhből születtek. Ugyanaz a hátterük. Még ha érzelmileg fényévekre vannak is egymástól. Ezért is olyan fájó, ha az ember lánytestvére szívtelen hozzá. Olyan ez, mintha a másik fele fordulna ellene.
A nővéri kapcsolat az egyik legösszetettebb mind közül. Még ha azt hiszik is, hogy nem állhatják egymást, olyan erős kötelék fűzi össze őket, amit jóformán lehetetlen eltépni.
A színlelés egy kicsit olyan, mint az alkohol. Kis mennyiségben még oké, de ha túlzásba visszük, akkor torzul a látásunk.
Facebook
Pinterest