Idézetek az önismeretről
Ha nem tudunk átlépni az árnyékunkon, csatát nyerhetünk néhányat, de a háborút elveszítjük.
Kifejezetten örömömet lelem a tükörképem nézegetésében, s ettől elmaradnak a szokásos kritikai észrevételeim. Talán az lenne a megoldás, ha mindig jelmezben lennék, ha mindig úgy lennék kisminkelve, mintha arra készülnék, hogy valaki mást játsszak el. Csak ekkor tudom igazán értékelni magamat.
Talán nem figyeltem, és máris ilyen emberré váltam. Talán képtelen vagyok elfogadni az igazságot arról, hogy számomra egyszerűen nincs esély. Talán mindennek már tudatában is vagyok, csak nem ismerem be.
Amikor az ember belekezd egy nagy kihívásba és kitart mellette, felfedezheti, hogy képességei sokkal nagyobbak, mint azt korábban képzelte, lehetővé téve, hogy végrehajtsa a "lehetetlent". Az ily módon megélt élet elégedettséggel tölt el. Olyan érzékeny húrokat pendít meg sok emberben, amely valahol az egyszerű emberi ösztön mélyén lakozik.
A könnyű kihívások nem igazi kihívások, de a nagyobbak több kockázattal járnak. Az, ahogyan kezeljük azokat a kockázatokat, felkeltik bennünk a szunnyadó erőt, amelyet ezek nélkül sohasem fedeznénk fel. Semmi sem olyan erőt adó, mint a kockázatvállalás és a siker.
Látok fiúkat és lányokat, (...) akik rám emlékeztetnek - egy minőségileg messze jobb, magabiztosabb magamra. Arra az önmagamra, amelyek engem játszanak a valódi énem elképzelt életéről szóló tévéfilmben.
Aki valamire képes, sőt sokra képes, rendszerint abba a hibába esik, hogy mindenre képesnek hiszi magát, sőt az ifjúnak föltétlenül ezt kell hinnie, hogy vigye is valamire.
Nem kell bedőlni a látszatnak. Közönséges vagyok, de ez csak az álcám. Olyan vagyok, mint a gekkó a fák törzsén, vagy a sarki róka, ami télen bundát vált: ami látszik belőlem, nem az az igazi színem.
Úgy gondolod, irányítani tudod a dolgokat, de valójában nem. Tervet és B tervet készítesz, és B tervet a B tervedhez. De aztán történnek dolgok, és a terveidet szórhatod ki az ablakon. Mert többé-kevésbé minden azokról a kis dolgokról szól, amit nem terveztél. Talán nem is kéne terveket gyártanunk, csak megélni a pillanatot, amiben vagyunk és élvezni a szeretteinkkel töltött időt.
Meghallotta a hangot, a saját szívéből szóló hangot (...). Így engedelmeskedni, nem külső parancsra, hanem saját lelkének hangjára hallgatni, ily módon készen lenni, ez a jó, ez a szükséges dolog, semmi más nem szükséges.
Manapság csak a buta emberek tudják magukról, hogy kicsodák!
Mindnyájunk lelkében akadnak sötét tájak, amiket nem érdemes bolygatni.
Egyikünk sem ugyanaz, mint aki egy perccel korábban volt, és nem is kell megpróbálni ugyanannak lenni, mert az csak fájdalommal jár.
Még ha azt látnád is, hogy más nyíltan vétkezik, vagy valami nagy hibát követ el, akkor sem kellene magadat nála jobbnak gondolnod: hiszen nem tudod, meddig tudsz megállni a jóban.
A hazudozást ugyan korán megtanultam, öntagadásra viszont képtelen voltam.
Facebook
Pinterest