Idézetek az önismeretről
Magamat nem ismerem. De ismerek valakit, aki bennem lakik, akivel én sose beszélgettem, aki gyakran megszólal, hetykén és hangosan, nem törődve azzal, hogy én sohasem válaszoltam neki, hogy szégyellem és zavarban vagyok miatta, mint valami neveletlen kölyök.
Furcsa, hogy milyen erősen ragaszkodunk a személyünkkel kapcsolatos igazságokhoz, és hogy ezeknek az igazságoknak mekkora hatalma van fölöttünk.
Valamikor réges-régen élt egy átkozottul fura madár. Főnixnek hívták. Néhány száz évenként máglyát rakott, s azon elégette önmagát. Első unokatestvére lehetett az embernek. De valahányszor elégette magát, hamvaiból újjászületett. Úgy látszik, mintha ugyanezt csinálnánk mi is, újra meg újra. De mi tudjuk, amit a főnix nem tudott. Azt ugyanis, hogy istenverte ostobaságot cselekszünk. Minden istenverte ostobaságról tudunk, amelyet sok ezer év óta véghezvittünk. Amíg pedig tudunk róla, hisz itt van körülöttünk, láthatjuk, addig van remény arra, hogy egyszer abbahagyjuk ezt az átkozott máglyarakást, s azt, hogy a közepébe ugrunk.
Te is, mint mindenki, eldöntheted, hogyan szeretnél levegőt venni: úgy, hogy mázsás súlyok legyenek a válladon, vagy azok nélkül, szabadon.
Az erő valójában a fájdalommal jön létre. Azért keletkezik, mert az illető befejezi az önátverést, ledobja a mellkasáról a mázsás súlyokat, és elkezd szabadon lélegezni.
Valamiért zavarba jövök a szembe-dicsérettől, de hát az embernek nehéz önmagát megmagyarázni. Így vagyok összerakva.
A személyes dolgaimról nem tudok jól, s ezért nem is szeretek beszélni, de hát a világ legboldogabb emberein is vannak sebek. A nagy kérdés, ki, hogyan tudja ezeket kezelni, hurcolászni vagy tépkedni.
Az érzelmeink pontosan elárulják, mire van szükségünk, ha odafigyelünk rájuk, és iránytűként használjuk őket.
Minden, ami velem történik, annak én vagyok az oka; oka és a célja is. Egy feladatom van, hogy ezt az egészet minél tisztábban lássam. Minden időpillanatomban tudjam azt, hogy mit miért teszek és annak milyen következménye van.
Nehéz egy ember szívét látni, mert a sajátunkat sem látjuk. De ha igen, minden megváltozik. Valakinek az igazi arcát akkor is látom, ha mögöttem áll. Érzem. Tudom, hogy Ő az.
A modern pszichológia egyik meglepő felfedezése, hogy milyen könnyű tudatlannak lenni a saját tudatlanságunkkal kapcsolatban.
Sosem lehet tudni, mire vár az ember, amíg el nem érkezik.
Mindannyiunk felelőssége, hogy időt és energiát szánjunk előítéleteink leleplezésére és hírforrásaink ellenőrzésére.
Az észérvek szemszögéből nézve megérzéseink aggasztóan zavarosnak tűnhetnek: a tényekkel alátámasztott igazságok minden helyzetben megállják a helyüket, öt érzékünk viszont változékony és sokszor ellentétes utasításokat ad, nem beszélve a hatodikról.
Az észérvekkel ellentétben megérzéseink változhatnak, mégsem keveredünk igazi önellentmondásba.
Facebook
Pinterest