Idézetek az önismeretről
Amikor a félelemből úgy jön a reakció, hogy te nem is vagy tisztában azzal, hogy félsz, az a legrosszabb énedet fogja előhozni.
A negatív érzések sokszor sokkal többet segíthetnek abban, hogy rájöjjünk, hogy adott esetben mire vágyunk, mint a jó, pozitív érzések.
A gyengeségeidből többet tanulhatsz, mint abból, amiben erős vagy.
Önmagunk formálásához minél több önismeretre van szükség. Sajnos a legtöbben gyakran másokat akarnak formálni, holott magukon kellene kezdeniük a sort.
A színész a lelkéből építkezik a munkája során. Ahhoz, hogy hiteles lehessen, befelé kell néznie, minél jobban ismernie kell önmagát.
A szerencsések nemcsak figyelnek a körülöttük lévő világra, és érdekes emberekkel találkoznak - ők szokatlan módokat találnak arra, hogy felhasználják és újraértelmezzék tudásukat és tapasztalataikat. A legtöbb embernek nagyszerű lehetőségei vannak a keze ügyében, de soha nem jön rá, hogyan hasznosítsa őket. A szerencsés emberek jól ítélik meg tudásuk és kapcsolataik értékét, és kiaknázzák ezt az aranybányát.
Nem tudok parancsolni a szívemnek. Átvette az irányítást a gonosz. Olyan dolgokat teszek, amiket sose gondoltam volna.
Végtelen szerelem (sorozat) c. film
A Föld külső vonzóerejét már legyőztük. De a belső gravitációt legyőzni, ez az új évezredévben a lecke; az alázatos és egyben diadalmas Én misztériuma. Az ember szellemi szabadságharcos - s ebben az értelemben a harcot nem a környezetével, nem a társadalommal vívja, hanem önmagával.
Az ember úgy tapasztalja meg magáról, kicsoda, hogy valamilyen szélsőséges helyzetbe kerül, börtönbe, munkatáborba, többedmagával egy barlangba vagy hegytetőre, amikor az életben maradás, a tisztesség, a szolidaritás egy csapásra mást jelent, másképpen esik latba, s ebben a felfokozott helyzetben minden eldől és kiderül.
Az algoritmusok jobban ismernek téged, mint te magadat.
Mindig örömmel fogadom az olyan dicséretet, amit nem érdemeltem ki.
Azt mondod: nem ismerlek; - s e tekintetben egy véleményen vagyunk -, e vallomásomhoz azonban legbensőbb meggyőződésből azt is hozzá kell fűznöm: Te magad sem ismered magadat, talán még kevésbé, mint én Téged!
A józan eszem mindig magammal hordom, és mindig megnézem, hogy megvan-e. Mert az alapszükséglet, olyan, mint a telefonom. El sem indulnék nélküle sehová.
A fajunk megismerése értelmében természetesen van helye a felvetésnek, hogy ismerd meg magadat. Nem véletlen ugyanakkor, hogy ez a kérdés sokáig tabunak számított, ugyanis ebben a témakörben könnyen olyan kérdést tehet fel az ember, amire, ha megkapja a választ, nem nagyon marad kedve élni.
A legtöbb embernek vannak megérzései, intuíciói, de ezeket nem tartja lényegesnek, "nem hisz bennük" (amúgy nincs szükség hitre, hanem nyitottságra és tapasztalásra van szükség), így az az ajándék, amire szert tehetne általuk, elszáll a semmibe. Ha ezeket a bizonytalan, misztikus sejtéseket kibontjuk a ködből, és tiszta, éles fényben rájuk nézve konkretizáljuk, akkor a tudatosságunkat kiterjesztjük egy olyan területre, ahonnan olyan segítséget kaphatunk a mindennapokban, mint semmi mástól.