Joseph Campbell

Ha lépésről lépésre látjuk magunk előtt az utat, amelyet meg kell tennünk, biztosak lehetünk benne, hogy ez nem a mi utunk. A saját utunkat mi alakítjuk minden megtett lépésünkkel. Ettől a miénk.

Ha az előtted lévő úton nincsenek akadályok, akkor az az út valószínűleg másé.

Saját utadat csak akkor találod meg, ha követed lelkedet.

Hogy megismerjük az életet, ami ránk vár, fel kell áldoznunk az életet, amit terveztünk.

Ha teszel egy lépést az istenek felé, ők tízet lépnek feléd. Az út ezen első, hősies lépésével át kell törnöd a korlátaidat, és gyakran már azelőtt meg kell tenned, hogy tudnál róla.

Le kell menni a szakadékba, hogy megtaláljuk az élet kincseit. Ahol megbotlasz, ott találod a kincsedet.

A számítógépek az ószövetségi Istenhez hasonlatosak: rengeteg szabály és semmi könyörület.

Mint fehér gyertya az oltár felett, oly szép az arc, ha megöregedett.

Cselekedeteinkkel és az általuk megteremtett történetekkel mi magunk adunk értelmet az életnek.

Találj egy helyet önmagadban, ahol ott van az öröm, és az öröm legyőzi a fájdalmat.

A saját út megtalálása azt jelenti, hogy követed a saját boldogságod. 

Kövesd a boldogságodat, és az Univerzum ajtókat nyit meg előtted ott, ahol eddig csak falak voltak.

A papok azt mondták régen, hogy a hit hegyeket mozgat, és senki nem hitt nekik. Ma a tudósok azt mondják, el tudják simítani a hegyeket, és mindenki elhiszi.

Csak ha leereszkedünk a szakadék legmélyére, akkor találjuk meg az élet kincseit. Ahol összerogysz, ott lapul a kincs. Amit keresel, az éppen abban a barlangban rejlik, ahová félsz belépni.

Az emberek azt mondják, hogy az élet értelmét keressük. Én nem hiszem, hogy tényleg ezt keressük. Szerintem inkább azt igyekszünk megtapasztalni, hogy élünk.